Megtörtént eset. Kollégánk a háziorvosnál, írják a Facebookon:
– Nézze, a gazdasági indokokkal nem lehet vitatkozni, ha valami veszteséget termel, azt be kell zárni, még akkor is, ha az pont az Ön munkahelye.
– Doktor úr, arra kérem Önt, hogy sétáljon egyet a folyosón, de minden eszközt hagyjon itt, a szoba kulcsát, a gépet bekapcsolva, a sztetoszkópot, mindent. Amíg odakint lesz, én zárat cserélek, kidobom Önt a rendszerből, nem lesz hozzáférése ezekhez a táppénzes dolgokhoz, a gyógyszerleírásokhoz, a betegségkódokhoz, a páciensek adataihoz. Amikor rájön, hogy ellehetetlenítették a munkáját, kérem, menjen haza, ott majd várja Önt egy levél tőlem, amit előző nap adtam fel postán. Az lesz benne, hogy felfüggesztettem a munkavégzés alól, de erről nem szólhat senkinek és nem is praktizálhat sehol. Üljön szépen otthon és várjon. Próbáljon ne gondolni a 92 éves nénire, akihez kétnaponta házhoz ment, felejtse el az infarktusos és az agyvérzéses betegeit is. Ha meglátogatja őket, szerződést szeg, hiszen felmentettem Önt a munkavégzés alól. Ha csak egy lázmérőt a hóna alá dug valakinek, szerződést szeg. Ha bead egy oltást, szerződést szeg. Magának az a dolga, hogy várjon. Ha valahol elmondja, mit tettem, azonnal cáfolok, sőt, nem is én, hanem valaki, aki felvállalja ezt. Közleményekkel árasztom el azokat, akik tudnak az Ön helyzetéről. Húzom az időt, nem lesz olyan egyszerű találkozni velem. Ha megkérdezi, miért, csak annyit mondok, sokba kerül a betegellátás, nem éri meg gyógyítani, szerezzen befektetőt egy nap alatt, írjon tervet, hogyan lehet mindez, amit itt maga körül lát nyereséges. És nem elég mindez, Ön mindeközben azon rágódik, mi van a 92 éves nénivel. De bármit is tesz, falakba ütközik, és mindeközben a praxisával sem tud mit kezdeni, nem tudja átadni másnak, mert a rendelő kulcsai és a papírjai nálam vannak.
– (pár másodperc csend) Nyomorultak ezek. Ezt nem lehet megtenni senkivel. A szemem elé ne kerüljenek! Itt az Algopyrin-recept és a papírjai. Nyugodjon meg. Mikor lesz legközelebb tüntetés?
