Adolf Hitler kifejezett célja volt már a kezdetektől a Versailles-i békerendszer Németországot sújtó rendelkezéseinek felszámolása, és minden német egy hazában való egyesítése. A Saar-vidék 1935-ben még a “békeszerződés értelmében” tért vissza, pontosabban az előírt 15 év elteltével népszavazást írtak ki, a döntően németajkú lakosság pedig természetesen Németországot választotta.
Hitler egyre többet akart
De még ugyanebben az évben sírba tette Versailles egyik legfontosabb intézkedését: egyoldalúan bejelentette, hogy megkezdi a légierő fejlesztését, és bevezeti az általános hadkötelezettséget, valamint 36 hadosztály állít ki. Nagy-Britannia és Franciaország megelégedett azzal, hogy jegyzékben tiltakozzon.
A két Európai nagyhatalom, de főleg Neville Chamberlain brit miniszterelnök úgy vélte, Hitler még “elviselhető” követeléseinek támogatásával leszerelhetik a német agressziót, és elkerülhetnek egy újabb háborút. Sőt, el kellett ismerniük azt is, hogy a németeknek már csak a wilsoni elvek mentén is joguk van arra, hogy egy országban éljenek. Talán elhitték a diktátornak, hogy végcélja tényleg csak ez, az egységes nemzetállam kialakítása, ami még támogatható is volt.
A négy “nagy” döntött
A csehszlovák kérdés azért keményebb dió volt, már küszöbön állt a német támadás, amikor a Führer konferenciát hívott össze Münchenbe 1938. szeptember 29-ére. Ezen az érintett Csehszlovákia nem vehetett részt, Hitler és Mussolini mellett a francia és a brit miniszterelnök döntött a sorsáról. A megegyezés szeptember 30-án, éjjel fél 2 körül született meg: az előző napra keltezett dokumentumban a felek elismerték a hitleri Németország területi követeléseit, és október 10-ig szabtak határidőt Csehszlovákiának a Szudéta-vidék kiürítésére.
Chamberlain diadalittasan tért haza, a repülőről leszállva kezében lobogtatta az úgynevezett müncheni szerződést, mint a béke zálogát. Azt hitte, ezzel sikerült a nácikat kielégítenie, Európa fellélegezhet.
Mi, a német Führer és kancellár, illetve a brit miniszterelnök ma még egyszer találkoztunk, és megegyeztünk abban, hogy országaink viszonya nemcsak kettőnknek, hanem egész Európának is elsőrendűen fontos.
Az elmúlt éjjel aláírt egyezmény és az angol-német haditengerészeti megállapodás egyaránt azt a közös óhajunkat tükrözi, hogy ez a két ország soha többé ne háborúzzék egymással.
Reméljük, hogy ugyanígy, tárgyalás útján rendezhetünk minden bennünket érintő egyéb kérdést, s továbbra is azon leszünk, hogy elhárítsuk a nézeteltérések lehetséges okait, s ezzel hozzájáruljunk az európai béke megőrzéséhez
– mondta Neville Chamberlain a reptéren. Majd a miniszterelnöki rezidenciára érve hozzátette:
Kedves Barátaim! Történelmünkben másodízben tér haza brit miniszterelnök Németországból úgy, hogy a becsületes békét hozza magával tarsolyában. Hiszem, hogy ez a béke egész életünkre szól. Most pedig menjenek haza, és aludjanak jól.
Politikus ekkorát talán még nem is tévedett. Hamarosan Chamberlainnek is rá kellett ébrednie, hogy Hitler hazudott, és az orránál fogva vezette: 1939 márciusában a németek már meg is szegték az egyezményt, amikor csapatokat küldtek a megmaradt Csehországba, és megalakították Cseh-Morva Protektorátust. Fájdalmas volt a felismerés és későn jött, de Nagy-Britannia legalább felébredt: Hitler következő célpontjának, Lengyelországnak megígérte, hogy német támadás esetén hadat üzen a náciknak.
(Az idézet forrása: Világrengető beszédek, amelyek megváltoztatták a világot. Geographia Kiadó, 2012. Kiemelt kép: Hitler Chamberlaint fogadja a Berghof lépcsőjén/Wikipedia)
