A húszas évei elején járó Jordi Pronkkal állandóan flörtölnek a lakótársai. A srác után füttyögnek a folyosón, kacsingatnak rá, a bátrabbak még a fenekére is rácsapnak, ha elmegy mellettük. Mindebben nem lenne semmi fura, ha a fiatal művész egy átlagos diákszálláson élne. Csakhogy neki Amszterdam mellett, a Humanitas nevű idősek otthonában van szobája.
Jordi Pronk öt egyetemista társával költözött be az otthonba, ahol teljesen ingyen lakhatnak, ha cserébe havonta minimum 30 órát idős lakótársaikkal töltenek. A történeten mindenki nyer: hollandiai albérletárak olyan magasak, hogy sok diák egyszerűen képtelen megfizetni, az otthon lakói pedig végre eltölthetnek egy kis időt olyanokkal, akikkel nem csak a betegségekről, meg a halálról lehet beszélgetni.
Az egyelőre kísérleti program, eddig fényesen bevált – mondta el az SBS dokumentumfilmjében Gea Sijpkes, a Humanitas igazgatónője, az ötletgazda. Az otthon légköre sokkal vidámabb, felszabadultabb a fiatal lakók érkezése óta. A programból egyébként ők sokkal többet profitálnak az ingyenes lakhatásnál.
„A legmeghatározóbb élményem, hogy egy ideig volt egy szomszédom, aki betöltötte a 105-öt. Egy nap bementem hozzá, és ő megfogta a kezem. Az ágyban feküdt, és azt mondta, azt kívánja, legyen nagyszerű életem, hogy hozzam ki belőle, amit csak lehet. A nő úgy érezte, ideje elköszönnie, és igaza volt, mert néhány nappal később meghalt. Az utolsó beszélgetésünk élménye örökre velem marad, mert korábban nem hittem volna, hogy ez ilyen is lehet. Nagyon jó érzés segíteni az öregeken, egy kicsit boldogabbá tenni az utolsó pillanataikat” – mondta a szintén a Humanitasban élő egyetemista, Jurrien Mentik.
(Vox)
