Teljesen fölösleges a péntek esti Manu Chao-koncertről bármit is írni, mert nagyjából ugyanolyan mindegyik. Ezt nem rossz értelemben írom: még csak nem is ennek ellenére, hanem éppen ezért lehet őket szeretni. Ska, punk, ártalmatlan lágydrogok, politika (“let the migrants pass!”) és önfeledt ugrálás több mint másfél órán át (!), a háttérben minőségi paintművészettel, a közönségben nagyon boldog emberekkel.