Elidegenedtünk egymástól, senki sem foglalkozik már senkivel, kivéve talán a legközelebbi hozzátartozókat, de a szomszéd akár hónapok óta halott lehet anélkül, hogy feltűnne, azt már nem is említve, hogy ha az utcán lesz rosszul valaki, akkor igyekszünk a lehető legnagyobb ívben elkerülni, mert biztosan részeg. Sokszor érezzük úgy, hogy egy önző emberekkel teli, kegyetlen világban élünk, de néha azért megcsillan egy-egy szikra.
Ilyen szikra Dang Voung, angol autókereskedő története is, ami egy téves hívással kezdődött. A 34 éves férfi egy BMW kereskedést vezet a Newcastle mellett fekvő Wallsendben. Egy átlagos hétköznap reggelén megcsörrent a cég központi telefonja. A vonal túlsó végén egy kétségbeesett, idős asszony kért segítséget, aki elcsúszott a fürdőszobájában. A hölgy téves számot tárcsázott.
A tanácstalan recepciósnő a főnökét kérdezte, hogy mit tegyen. „Kérdezze meg a címét, és nyugtassa meg, hogy úton vagyok” – válaszolta habozás nélkül a férfi. A nő folyamatos kapcsolatban marat a főnökével, és a bajba jutott asszonnyal is: így tudta Voungot elnavigálni a megfelelő címre. Amikor odaért, Voung kopogott, majd észrevette, hogy nyitva a bejárati ajtó.
A fürdőszobába sietett, ahol a kádból már ömlött ki a víz, a vérző fejű idős hölgy pedig a padlón feküdt. A férfi a karjaiba vette az asszonyt, a kanapéra fektette, betakarta, és vigyázott rá, amíg a családja meg nem érkezett. Aztán mintha mi sem történt volna: visszament dolgozni.
A történet elterjedt a városban, és a sajtó is elkezdett foglalkozni vele. Az újságíróknak Voung annyit mondott, örül, hogy segíthetett. „Blythből, egy kisvárosból jöttem, ahol nagyon erős a közösség. Bárki, aki onnan származik, gondolkodás nélkül ugyanezt tette volna.”
Sara Tweedy, a bajba jutott hölgy unokája pedig azt nyilatkozta, hogy a családja nem lehet eléggé hálás a férfinak: „nélküle a nagymamám még biztosan órákig hevert volna a padlón, mindenféle segítség nélkül.”
(Metro)
