A kép készítésének körülményeiről, pontos idejéről, helyéről és az ötletgazdáról igazán semmi biztosat sem lehet tudni, leszámítva a nevét és címét (szerencsére oda vannak írva a szöveg végére), valamint azt, hogy valamikor a húszas években járhatunk.
A ponyvára írt szöveg így hangzik:
Az Interneten egyre nagyobb számban elérhető archívumok persze segítenek abban, hogy jó eséllyel ráakadjunk egy teljesen átlagos ember életének főbb mozzanataira is, bár a gyakrabban előforduló neveknél (igen, most rátok nézek, Kovácsok, Kissek, Tóthok, Nagyok és Horváthok) ez persze sokkal nehezebb. Természetesen a ritkább család- és keresztnévvel rendelkezőknél sem kizárt, hogy egy névrokonra bukkan az ember, de most, mindössze online archívumokat használva megpróbáltuk összerakni Resch életútját:
A férfi minden bizonnyal 1890. augusztus 26-án született a IX. kerületi Gát utca 26. számú házában, Rendes Mari és Rendes Mátyás törvényes gyermekeként. 18 évesen, 1909 májusában sikkasztás miatt börtönbe került, de ugyanabban a hónapban ideiglenesen szabadlábra is helyezték. György ezidőtájt kocsisként dolgozott. – derül ki egy 1909-es fogolykönyvből:
1912-ben az Esztergom és Vidéke című lapban (54. szám) bukkan fel Resch György neve, mégpedig egy életmentés kapcsán:
1934-ben már kereskedőként szerepel egy házastársi elhagyás tanúsításáról szóló közjegyzői okiraton, a fenti fura álláshirdetésen is látható címmel (Régiposta utca 5.). 1939-től több telefonkönyvben (A budapesti egységes hálózat betürendes távbeszélő névsora, de szép cím!) már műszaki kereskedőként szerepel, ebből pedig kiderül, hogy székhelyét néhány méterrel arrébb, az Aranykéz utca 1. számú házba tette át.
Azt ugyan nem tudjuk, hogy túlélte-e a világháborút, nem, de minden jel arra mutat, hogy életét nem koldusszegényen fejezte be.
