Amikor 14 éves volt, az angliai Grimsbyben élő Samantha Bryan azt a feladatot kapta az iskolában, hogy kutasson kicsit a környék híres bűnesetei után. Ekkor bukkant rá a két kiskorú lány meggyilkolásáért elítélt Ian Huntley nevére. Soha, azelőtt nem hallotta ezt a nevet. Nem csoda, ő még csak ötéves volt, amikor a férfit elítélték két tízéves kislány meggyilkolásáért.
Később, az interneten fotókat is talált a férfiről. Ahogy az egyiket jobban megnézte, meghűlt az ereiben a vér. Egy régi képen egy fiatal nő volt, és egy kislány. Bár az arcuk ki volt pixelezve, Samantha rögtön megismerte az édesanyját, és kiskori önmagát. Abban a pillanatban rájött, hogy az ember, aki tíz évvel korábban megölte, Holly Wellst és Jessica Chapmant, az ő biológiai apja.
A könyörtelen gyerekgyilkos
Samantha négyéves volt, amikor 2002 nyarán, két kislány eltűnése tartotta izgalomban Angliát. Holly és Jessica egy családi kerti partin voltak a szüleikkel augusztus negyedikén, a cambridgeshirei Sohamban. Délután négy óra után, a lányok a szüleik engedélyével egy közeli kisboltba mentek, hogy némi édességet vegyenek. A boltban látták őket utoljára, aztán eltűntek. Holttesteiket két héttel később, augusztus 17-én, a légierő lakenheathi bázisának közelében, egy erdei árokban találták meg, alig tíz kilométerre Sohamtól. A holttesteket a tettes felgyújtotta, ezért annyira rossz állapotban voltak, hogy csak DNS-teszttel tudták azonosítani őket.
Ian Huntley és akkori barátnője, Maxine Carr háza éppen az eltűnt lányok útjába esett. A pár az eset kirobbanása után többször nyilatkozott a sajtónak, mint a közösség megrendült tagjai. Huntley akkoriban egy helyi középiskola gondnoka volt, Carr pedig Holly és Jessica tanárnője. A nyomozók az elsők közt hallgatták ki a párt, de volt alibijük. Később kiderült, hogy Carr végig hazudott a nyomozóknak, hogy Huntleyt fedezze. A nő nem volt a városban a gyilkosságok idején, és azt állította, hogy a férfi vele volt.
Huntley azonban otthon volt, egyedül. Néhány pillanattal az után látta meg a ház előtt elsétáló lányokat, hogy telefonon csúnyán összeveszett Carral. Azt gyanította, hogy a nő megcsalja. A férfi kilépett az ajtón, és behívta a lányokat. Azt mondta nekik, a tanárnőjük szeretne velük beszélni. Azt, hogy ezután pontosan mi történt, ma sem lehet tudni.
A férfi a bíróság előtt azzal védekezett, hogy Jessica is Holly is balesetben haltak meg. Azt mondta, az egyik lányt véletlenül lökte meg, miközben megpróbált neki segíteni, a hirtelen elindult orrvérzése csillapításában. A lány a vízzel teli kádba esett és megfulladt, mire ő bármit tehetett volna. Ekkor a másik kislány is belépett a fürdőbe, és barátnőjét látva visítozni kezdett. Huntley azt állította, csak le akarta csillapítani a lányt, amikor befogta a száját, de a gyermek megfulladt.
A bíróság elutasította a védekezést, és a házban, illetve a Huntley munkahelyén talált bizonyítékok alapján kétszeres életfogytiglani ítéletet szabott ki. A férfit elmeszakértők is vizsgálták, és ő mindent megtett, hogy beszámíthatatlannak nyilvánítsák. Az orvosok azonban átláttak rajta, Huntley így leghamarabb 40 év letöltése után kérheti feltételes szabadlábra helyezését.
Maxine Carrt, hamis alibi biztosításáért három évre ítélték, amiből 21 hónapot ült le, majd 16 hónapig volt próbaidőn. A nő új személyazonosságot kapott, és új életet kezdett.
Egy pillanat alatt véget érő gyermekkor
Mindeközben Samantha gondtalan gyermekéveit élte. Bilólógiai apját, az anyja Katie Walker még a terhessége idején elhagyta. A nő nem sokkal később összejött gyermekkori barátjával, Martin Bryannal, aki hivatalosan is adoptálta és saját lányaként szerette Samanthát. A házaspárnak még három gyermeke született, de Samantha soha egy percig sem érezte, hogy különbözne a testvéreitől. Egészen addig, amíg el nem kezdte a középiskolát.
Akkor az anyja behívta a hálószobájába, leültette, és elmondta neki, hogy a férfi, akit az apjának nevez, bár ugyanúgy szereti őt, mint a saját gyermekeit, nem a vér szerinti apja. Bár nehezen, de Samantha elfogadta a tényt. Arra csak a hátborzongató felfedezése után kezdett visszaemlékezni, hogy akkor, az anyja arról is beszélt, hogy a biológiai apja nagyon rossz ember, aki kislányokat bántott. Ő viszont erre már nem figyelt, sokkal jobban foglalkoztatta, hogy a testvérei tényleg a testvérei-e.
Néhány év múlva, az iskolai feladatnak köszönhetően azonban felszínre került az igazság. A lány az iskolában ült, amikor az interneten talált fotóról rájött valódi apja kilétére. Azt mondja rosszul lett, a teste remegni kezdett, ezért a mosdóba rohant és órákra bezárkózott. Sehogy sem bírta abbahagyni a sírást.
„Ezernyi kérdés cikázott át az agyamon. Képtelenségnek tartottam, hogy bármi közöm legyen egy hidegvérű gyilkoshoz. Azon járt az agyam, hogy vajon mennyi van bennem belőle, a gonoszságából” – emlékszik vissza a lány.
Samantha megpróbálta összeszedni magát, és hazament. Úgy döntött, soha senkinek sem fog beszélni arról, amit megtudott. Két hétig bírta magában tartani. Amikor elmondta az anyjának, hogy rájött, Huntley az apja, Katie zokogva kért bocsánatot tőle. Azt mondta, azért titkolózott, mert őt akarta védeni. Bármennyire is próbálta azonban támogatni és óvni az anyja, Samanthát azóta is rémálmok gyötrik. „Évek óta visszatérő álmom, hogy mászik befelé a szobám ablakán, mert meg akar ölni” – meséli.
Bizarr ajándék
Az azóta eltelt négy évben Samantha és Katie az anonimitás lehetőségével éltek, amit hatóságok biztosítottak nekik. Most, hogy a lány betöltötte a tizennyolcat, úgy döntött, hogy a világ elé áll a történetével. Azt mondja, meg akarja mutatni, hogy ő egyáltalán nem olyan, mint a biológiai apja. Érlelődő elhatározásához a végső lökést egy szokatlan szülinapi ajándék adta meg.
Samantha június 21-én lett nagykorú. Az anyja aznap elővett egy dobozt, amit lánya születése óta rejtegetett az ágya alatt. Katie azt mondta, ő csak úgy hívja: „a rémálmok doboza” és azt tanácsolta a lányának, hogy csak akkor nyissa ki, ha tényleg elég erősnek érzi magát. A dobozban minden benne van a gyilkosságról az első újságcikkektől az utolsókig, és még annál sokkal több is. A papírokat böngészve Samantha megtudta, hogyan verte és erőszakolta meg Huntley az anyját, amikor kapcsolatban éltek.
„Ahogy sorról sorra haladtam, egyre rosszabbul lettem. Rájöttem, hogy ő már az előtt meg akart ölni, hogy világra jöttem volna” – mondta elfúló hangon Samantha.
Katie Webber 15 éves, könnyen befolyásolható fruska volt, amikor az ujjai köré csavarta az akkor 24 éves Huntley. Tizenöt hónapig voltak együtt, és közben folyamatosan tört felszínre a férfi valódi énje. Megszállottja lett a lány fölötti teljes dominanciának. Lelki és fizikai terrorjával rávette a lányt, hogy hagyja el érte a szüleit. Katie nem mert ellenkezni. Huntley még azt is elérte, hogy a lány segítsen neki átverni a rendőröket, akik a lány szüleinek bejelentése után kezdték el keresni párt.
Huntley folyamatosan verte, és megerőszakolta a lányt. Végül hasba vágta és lelökte őt a lépcsőn, amikor három hónapos terhes volt Samanthával. Katie ez után gyűjtött bátorságot, és születendő gyermeke életéért elmenekült a brutális férfitól. A nő attól a pillanattól kezdve mindent elkövetett, hogy megóvja Samanthát az apja emlékétől.
A kiállás
A lány azt mondja, valahol örül neki, hogy végül kiderült az igazság. A kapcsolata az anyjával erősebb, mint valaha volt. De vannak nehézségei. Azt mondja, két komolyabbra forduló kapcsolata is volt már, mindkettő akkor ért véget, amikor beavatta a fiúkat a titokba. „Az egyikük azért hagyott el, mert aggódott, mi lesz ha egyszer előtör belőlem apám gonoszsága. A másik attól félt, hogy ha velem van, Huntley megöli, ha valahogyan kiszabadul.”
A lány azt mondja, a nehezebb pillanatokban a családjára támaszkodik, különösen a férfira, aki tényleg az apja volt, akit felnevelte őt. „Ő volt az, aki pelenkázott, aki megtanított biciklizni, aki ápolt, amikor beteg voltam. Ettől lesz valaki apa, a biológia semmit sem számít.”
Samanthában azonban folyton motoszkál a kérdés: miért éppen ő? „Sokszor jár ez a fejemben, különösen, amikor egyedül fekszem az ágyamban. Ha csak egyetlen dolgot változtathatnék meg az életben, azt szeretném, hogy semmi közöm se legyen hozzá, és ez mindig így lesz. De ilyenkor mindig eszembe jut anyám, aki elég erős volt hozzá, hogy kilépjen az ő árnyékából. Anyám az, aki megmutatta nekem, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet, hogy milyen egy nő, akiben van tartás, és bátorság. Én is épp olyan szeretnék lenni, mint ő. Amikor erre gondolok, elszégyellem magam a gyávaságomért és a gyengeségemért. Elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy Huntley bármiben is az utamba álljon. Nem adok neki hatalmat azzal, hogy hátralévő életemben miatta, vagy előle bujkálok. Ő a megtestesült gonosz, és szégyenkezem miatta, de magam miatt nem fogok szégyenkezni. Nem fogom hagyni, hogy az ő gonoszsága beárnyékolja az életem. Épp az ellenkezőjét fogom tenni annak, amit ő tett: segíteni fogok másokon.”
