Élet-Stílus

Isten szigorú főszerkesztő? – interjú egy keresztény újságíróval, aki nem szégyelli a kétségeit

Isten vajon szigorú főszerkesztő lehet? Először csak ez a kicsit bugyuta kérdés jutott eszembe, mikor eldöntöttem, hogy cikket akarok írni az egyházi újságírásról.

Hogy mennyire érdemes erre a témára kareketereket áldozni, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy az emberek nagy része a szókapcsolat hallatán egyből a Hitgyülire, az amerikai 700-as klubra, vagy egyenesen valamiféle hittérítős dologra gondol. A helyzet azonban az, hogy ezek a műsorok, projektek nem nevezhetők újságírásnak, de sokszor még csak keresztényinek sem. Érdekes, hogy a három példa közül műfajilag, szerkesztési elveket tekintve talán a 700-as klub áll a legközelebb ahhoz, amit úgy nevezünk, hogy keresztény, konzervatív újságírás, már ha hajlandóak vagyunk eltekinteni a folyamatos xeno-, homo- és iszlamofób tartalomtól, valamint az elmaradhatatlan isteni telefonos csodatételtől, amit maga a műsorvezető, Pat Robertson végez élő, egyenes adásban.

Isten szigorú főszerkesztő? – interjú egy keresztény újságíróval, aki nem szégyelli a kétségeit 1
Robertson nemcsak csodát tesz, hanem tanácsot is ad. Itt ép démoni erőkről beszél.

A keresztény újságírás feszültségét pontosan ugyanaz adja, mint a kormányközeli vagy a vállalati újságírásét. Vagyis, hogy egy alapvetően szabad, független műfajt valaminek a szolgálatába próbálnak állítani, lehet az egy cég, egy technokrata rablórezsim, vagy egy felsőbbrendű, isteni jóindulatú lény. Akármilyen érdekkel is legyen átitatva, az így kapott tartalom sokszor hiába van jól megírva, vagy felépítve, többnyire mesterkélt marad, manipulatív hatást kelt. Ez persze korántsem azt jelenti, hogy nem létezik értékes egyházi médiatartalom. A kulcs talán az, hogy az újságíró mennyire tudja eltávolítani magát az egyébként kötött szerkesztési elvektől. E gondolatmenet alapján olyan riportalanyt kerestem, aki merészen, új nézőpontokat és véleményeket bevezetve tud akár tabukat is döntögetni, mindezt persze keresztény témánál maradva.

Rövid keresgélés után így jutottam el Csontos Katához, a Magyar Baptista Rádió műsorvezetőjéhez.

Kata a fiatal kora ellenére már saját műsort vezet az online rádiónál, ahol elsősorban kultúrával és divattal foglalkozik. A közel egy órás beszélgetésünkből kiderült, hogy emberként is legalább annyira nyílt, mint újságíróként, szinte bármilyen témát hajlandó bevonni a műsorába. Volt már vendége merész ruhákat tervező keresztény divattervező, de sűrűn jelenít meg olyan egyházi rádióban ritkán hallott gondolatokat, mint a hitben való kétség vagy az egyház elhagyása.

Már gyerekkorodtól kezdve keresztény újságíró szerettél volna lenni?

Nem, az eredeti irányvonal az irodalom lett volna. Nagyon szeretem a szépirodalmat, már egészen kiskoromtól kezdve sokat olvastam, így először a magyar szak felé vettem volna az irányt, de aztán belegondoltam, hogy tanár nem akarok lenni, ráadásul a magyar olyan megfoghatatlan dolog volt, így a média és az újságírás felé fordultam. Mindenképp írott dolgokban gondolkodtam, a tévézés és a rádiózás soha nem érdekelt úgy igazán, ráadásul mindenki azt sulykolta, hogy ezekből nem lehet megélni. Ezért végül azt a köztes utat választottam, hogy elmentem társadalomtudományi karra, mert úgy gondoltam, hogy ott értékes tudást szerezhetek, bárhova is megyek azután.

Csontos Kata
Csontos Katalin, Fotó: Noel Dávid

És hogy jött képbe a vallás?

A vallás bizonyos szinten adott volt, hiszen keresztény, baptista családban nőttem fel. 13 éves koromban volt bennem egy útkeresés, akkor eltávolodtam az egyházi felekezetemtől, sőt, egy ideig más gyülekezetbe is jártam. Amikor az egyetemre kerültem, megkérdőjeleződött bennem maga Isten és úgy egyáltalán a hit kérdése. Ezután jött egy olyan közel egy éves időszak, amikor semmilyen gyülekezetbe nem jártam, már arra is készen álltam, hogy

végleg elhagyom az egyházat.

Ezekben a nehéz időkben találkoztam a baptista rádióval. Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem egy keresztény médiatáborba, amit az ismerőseim szerveztek. Elsősorban akkor is inkább az újságírás érdekelt, de sajnos azok a programok hamar beteltek, így végül a rádiózáshoz írtam fel magam. Az egész tábor olyan pozitív élmény volt, hogy soha nem fogom elfelejteni azt a pár napot, már csak azért sem, mert úgy érzem akkor találtam vissza Istenhez.

És egyszer csak a stúdióban találtad magad a saját műsoroddal?

Ez vicces történet, mert én eredetileg nem akartam elmenni a rádiós megbeszélésre, csak egy barátnőmet kísértem volna el. Ő végül nem tudott jönni, mert lebetegedett, de én már ott álltam a stúdió előtt. Arra kért, hogy menjek be és mondjam el neki, hogy mi volt, így nem volt mit tenni, benyitottam. És akkor nem sokkal később már úgy jöttem ki, hogy megvolt a műsorom, ott voltam, teljes értékű csapattag voltam, egyik pillanatról a másikra.

Mennyire kötöttek a keretek? Gondolok itt a szerkesztési elvekre.

Gyakorlatilag szabad kezet kapunk. Én személyesen is ismerem a főnököt, illetve az egyházelnököt, ők tudják, hogy úgymond oké vagyok, vagyis bíznak bennem. Tudom, mik azok a témák, amikhez lehet nyúlni és melyek azok, amik már nem férnek bele a rádió profiljába. Ráadásul nálunk úgy van, hogy a rádiónál csak azok dolgozhatnak, akik keresztények, tehát a csatlakozáshoz szükség van egy úgymond lelkipásztori ajánlásra is. Arra is figyelnek, hogy olyan emberek legyenek ott, akik valamilyen módon kapcsolódnak az egyházhoz, vagy elkötelezettek az egyház iránt.

Munka közben
Munka közben, Kép: Csontos Katalin Facebook

A te műsorblokkjaid azért nem feltétlen mindig a kereszténységről szólnak.

Igen, az én műsoromban például nagyon kevés az úgynevezett explicit keresztény tartalom, a legtöbbet divattal, kajával, pszichológiával, kultúrával, zenével, filmekkel foglalkozom. Talán annyitól lesz mégis kicsit keresztényi a műsorom, hogy mivel én keresztény vagyok, így tudok keresztény nézőpontot közvetíteni a felmerülő témák kapcsán.

Nekem olyan nem volt még soha, hogy azt mondták volna, hogy erről és erről nem beszélhetsz, pedig szerintem néha azért voltak húzósabb dolgok.

Melyek voltak ezek?

Mondjuk filmek kapcsán volt olyan, amikről nem tudtam, hogyan fogják fogadni, mert azt azért látni kell, hogy akármilyen szabad felfogású a műsorom, vagy ez a rádiósáv, amit csinálunk, azért ez mégis csak a Magyar Baptista Rádió. Ennek ellenére voltak párkapcsolati témákkal foglalkozó filmek, az új Amerika kapitány, a Marvel-filmek közül szinte mind, de megemlíthetném akár a színházat is. Beszélgettünk több Alföldi-darabról, akit én személy szerint nagyon kedvelek. Ő azért konzervatívnak nem mondható, de mégsem volt ezzel senkinek problémája, vagy legalábbis nem szóltak érte.

Milyen visszajelzéseket kaptok?

Most kezdjük aktívabban kiépíteni a közösségi médiamegjelenésünket, ez egy viszonylag új projekt, de inkább a környezetemből jön sok visszajelzés. Bent egymással is megbeszéljük, hogy éppen ki, milyen témán dolgozik. Valamelyik nap egy utánam jövő műsorban például emberkereskedelemmel foglalkoztak, arról sokat beszélgettünk, hogy kellene ezt a témát megközelíteni. A rádió kialakítása egyébként sávos, mivel a magyar baptista közösség sok generációból áll, így a rádiónak is minden korosztályt le kell fednie. Én alapvetően a szórakoztató tartalomért vagyok felelős, de mint ahogy említettem, próbálunk mindent lefedni.

Mennyire koncentráltok a zenékre?

Van természetesen zene is, viszonylag sokat játszunk, de ez is attól függ, hogy melyik sávról beszélünk. Délelőtt vannak például az egyházi hírek, akkor ugye kicsit másabb a rádió arculata, délután meg este viszont jön a szórakoztatás és a magazinműsorok, ekkor sok mai zene megy, tehát nem kell azt gondolni, hogy csak keresztény dalokat nyomunk.

Akkor végső soron mitől keresztény a rádió?

Hogy konkrétan keresztények dolgoznak benne, ezáltal a témákat is ebből a nézőpontból tudjuk megközelíteni, vagy közvetíteni a hallgatók felé.

Nagy közhely, de akkor kimondható, hogy aki itt dolgozik, az többnek tekinti a rádiót, mint egy munkát?

Egyrészt több mint munka, mert mi a rádiónál mindannyian önkéntesek vagyunk, mi ezt úgy hívjuk, hogy gyülekezeti szolgálat. A szolgálat alatt egyébként nem kell feltétlen valami valláshoz kapcsolódó tevékenységet érteni, vannak más közegek is ahol lehet teljesíteni, a lényeg az, hogy azt érezze az ember, hogy van értelme annak, amit csinál. Én például sosem szerettem az ilyen direkt hittérítős dolgokat, soha nem szoktam arról beszélni, hogy fú, most térjetek meg. Én inkább abban bízok, hogy gondolatokat indítok el másokban, hogy olyat képviselek, ami nem megszokott. De ez amúgy is jellemző rám, hogy kiverem a biztosítékot.

interju2
Csontos Katalin, Fotó: David Noel

Tényleg? Hogyan és mivel?

Például arra gondolok, hogy manapság nagyon menő lett különbözni, kilógni a sorból. Ez azért érdekes, mert ha más módon tűnsz ki, mint ahogy a többség, akkor azt a társadalom már nem fogadja el olyan könnyen. Sokan nagyon furán néznek rám, mikor elmondom, hogy engem most 22 évesen eljegyzett a barátom. Ezen rengetegen megakadnak, felelőtlennek tartanak. Pedig nekem ezek ilyen meggyőződési dolgaim és nem fogok rajtuk változtatni, csak azért mert páran furán néznek rám.

Meghallgattam az egyik műsorod, amiben a keresztényüldözés kapcsán azt mondtad, hogy nem tudod, megtagadnád-e a hited, ha arról van szó. Mesélnél erről?

Ha jól emlékszem, ez egy könyvajánló kapcsán merült fel és a történet arról szólt, hogy egy férfit megkínoztak azért, hogy tagadja meg a hitét. Ekkor mondtam valami olyasmit, hogy nem tudom, én mit tettem volna hasonló helyzetben.

De nem fura ezt kimondani egy keresztény rádió hívő műsorvezetőjeként?

Nem, hisz épp erről beszélek, hogy én nem szeretek semmilyen szenteskedést meg képmutatást. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy nálam van a bölcsek köve és én mindent jól csinálok és mindent tudok. Bennem is rengeteg kérdés van, én is csomó mindenen rágódok és ha ezek a dolgok foglalkoztatnak, akkor el fogom mondani őket, akár a rádióban is. Fogalmam sincs, hogy mi a helyes, mert egyszerűen nem tudom megmondani innen, Budapest közepéről, hogy mit csinálnék ha fejjel lefele lógatnának, hogy tagadjam meg Istent.

Beszélhetünk keresztényüldözésről Európában vagy akár Magyarországon?

Nyilván nem, pláne nem abban az értelemben, mint mondjuk Afrikában vagy a Közel-Keleten. Inkább csak azt mondanám, hogy van egy fura tartás az emberekben, pláne mondjuk az egyetemi közegben, hogy hú, te most keresztény vagy, akkor te biztos ilyen szigorú, sarkos szabályok szerint élsz és neked csomó mindent nem lehet, holott ez egyébként egyáltalán nincs így. Sokan azt gondolják, hogy mi alkoholt sem ihatunk, pedig erről szó sincs. Én is megyek vasárnap boltba, és nem csak garbóban járok, sőt, nem kell minden nap elmondanom a Mi atyánkat sem!

Gondolkodtál a továbblépésen?

Nyilván szeretnék később máshol is dolgozni, de én ezt szeretném csinálni ameddig tudom, vagy akár munka mellett is. Mert lehet, hogy közhelyes, de tényleg több mint munka. Egyébként érdekelne a rádiózás, az újságírás, de akár szervezeti kommunikációval is foglalkoznék, nem tudni még, hogy mit hoz a jövő.

Mit gondolsz, isten szigorú főszerkesztő?

Minőséget tekintve igen, legalábbis én nem szeretem, ha Isten nevében nívótlan dolgok kerülnek ki, de egyébként témákban nem. Vagy igazság szerint nem tudom. Ez egy fura kérdés, inkább maradjunk annyiban, hogy Isten jó főszerkesztő.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik