– Több mint 20 évvel ezelőtt írtad meg A mennyei próféciát, ami elképesztően sikeres lett – több tucat nyelvre fordították le és sokmillió példányban vették meg, a többség pedig nem egyszerű kalandregényként, hanem komoly útmutatóként tekint rá. Te hogy éled meg ezt? Komoly felelősség ilyen tömegnek iránymutatást adni, nem lehet könnyű…
Igen, ez így van, és én nagyon komolyan veszem ezt a felelősséget. A könyveim a saját szellemiségünk, spiritualitásunk felfedezéséről szólnak – ez egy fejlődési folyamat, ami jobbá teszi az életünket. Szerencsére egyre többen jönnek rá, hogy spirituális énje bizony mindenkinek van, úgyhogy nagy megtiszteltetés nekem erről a témáról beszélni.
– Mivel ilyen nagy tömegben éred el az olvasókat, biztosan tapasztalod, mennyire ment át, amit közvetíteni szerettél volna – hogy látod, mennyire ismerte fel az emberiség, amit fel kellett?
A könyvek sikere szerintem jól szemlélteti, hogy az emberiség rohamosan fejlődik tovább a szellemiség tekintetében is. Ahogy mind többen hangolódunk rá a mélyebb megérzéseinkre, megtanuljuk követni a szinkronicitást, és életcélt találunk magunknak, úgy egyre több olyan súlyos problémát fogunk majd tudni megoldani, mint a szegénység vagy a környezetszennyezés.
– És a te életedben hogyan valósulnak meg a könyvekben leírt iránymutatások? Nyugtass meg bennünket, hogy még veled is előfordul néha, hogy egy-egy jelentős „véletlenre” csak később eszmélsz rá, esetleg mosolyogva kapod magad azon, hogy épp nem figyeltél eléggé az intuícióidra!
Természetes, hogy mindannyian szalasztunk el lehetőségeket. De minél többet beszélgetünk egymással a spirituális tudatosságról és arról az útmutatásról, amit az életben kapunk, az annál inkább beépül a tudatunkba, utána pedig már egyre könnyebb lesz a ”jó” úton maradni.
– Hogyan szoktál könyvet írni? Csak úgy kibukik belőled az írnivaló, és szabadon áramolsz a gondolatokkal vagy gondosan, hosszan előkészített jegyzetekből, tudatosan építed fel a regényeidet? És mi teszel, ha beüt egy kis írói válság?
Amikor eszembe jut egy téma, a könyvről bennem megjelenő vízión keresztül ösztönösen, az intuícióimat követve kapom meg, hogy mit írjak. Aztán készítek egy tervet, és addig írok megállás nélkül, amíg el nem jutok ahhoz a végső ponthoz, amit az elején „láttam”. Utána kezdődik a munka nehéz része, amikor olvasóvá válok, és olyanná szerkesztem az egészet, amilyenné a teljes megértéshez szerintem szükséges. Így körülbelül hétszer megyek végig a könyvön, mire úgy érzem, hogy készen van, de az útmutatást a folyamat minden pontján érzem és figyelem.
– Az első könyvből film is készült – terveztek még hasonlót?
Ahhoz a könyvhöz valószínűleg fog készülni film is, amit most írok – arról szól, hogy ebben az egyre inkább kihívásokkal teli világban mindannyian elkezdünk sokkal spirituálisabban élni, és felelősségre vonjuk a korrupció minden létező bástyáját. Na, ezt a könyvet szerintem meg kell filmesíteni.
– A nyári vakáció közepén adsz elő nálunk – te hogyan szoktál kikapcsolni, ha igazán pihenni, töltődni szeretnél?
Egy elszigetelt strandon vagy egy erdő mélyén töltöm el ilyenkor legszívesebben az időt – egészen addig maradok, amíg újra arra tudok fókuszálni, amit a továbbiakban tennem kell.
– Már most biztosítunk róla, hogy rengetegen lesznek rád kíváncsiak – elárulnál pár kis titkot, mivel készülsz majd az előadásodra?
Amikor előadást tartok, általában a hallgatóság határozza meg, hogy hogyan kommunikálok. Intuitívan ráérzek arra, hogyan mutassam be a felismeréseket úgy, hogy az emberek, akik engem hallgatnak, a lehető legjobban megérthessék a mondandómat. Ezt egy rendkívül misztikus folyamatnak érzem egyébként. A fesztiválon megbeszéljük majd, hogyan hangolódhat rá az ember az életfeladatára, és hogyan élheti meg ezt minden nap úgy, hogy ezzel segítsen másokat – ugyanis mindannyiunknak fontos felfedezni és élnivaló küldetése van!
Bővebben az Everness Fesztiválról: www.everness.hu
