Mariana Cook közel 20 évvel ezelőtt kezdte el készíteni a párok Amerikában című fotóriport-sorozatát, amelynek keretén belül 1996-ban meglátogatott egy bizonyos Michelle és Barack Obamát a chicagói Hyde Park városnegyedben. Az elkészült fotók mellé a párok vázolták Cooknak a terveiket, kilátásaikat a jövőre nézve, hasonlóképp tettek Obamáék is, akik akkor még nem is sejthették, milyen magasra juthatnak az elkövetkező évtizedekben.
MICHELLE OBAMA: Elég nagy annak a valószínűsége, hogy Barack a jövőben komoly politikai karrierbe kezdjen, bár ez még közel sem biztos. Van bennem ezzel kapcsolatban egy kis feszültség, én ugyanis elég óvatosan állok a politikához, legalábbis vannak vele szemben fenntartásaim. Féltem is kicsit Barackot ettől a közegtől, ő szerintem túl jófiú a nagypolitikához.
Ha egyszer bekerülsz ebbe a körforgásba, akkor az életed egy nyitott könyv lesz, ami azt jelenti, hogy nem csak azokkal kell majd foglalkoznod, akik szeretnek téged. Nekem elég fontos a privát környezet, szeretem magam körbevenni olyan emberekkel, akik fontosak a számomra, ám ha Baracknak sikerül az áttörés, mindez meg fog változni. Bevallom, én szeretnék még utazni, családot alapítani, a barátainkkal lenni, de lehet, hogy ehelyett olyan emberek leszünk, akik mindig elfoglaltak és sok dolgot csinálnak egyszerre, csak épp azt nem, ami boldoggá teszi őket. Akárhogy is alakul majd az életünk, érdekes lesz.
Ha jog közelében maradok és beszállok partnerként egy irodába, akkor minden máshogy lett volna. Nem ismerném azokat, akik ma nagyon fontosak és valószínűleg teljesen más ember is lennék. Barack nagyon sokat segített, hogy lazítsak és ha kell, merjek kockázatot vállalni. A kapcsolatunkban én vagyok a konzervatívabb, tradicionálisabb fél, ő pedig a bevállalósabb, lazább, de ez talán a képeken is látszik majd.
BARACK OBAMA: Egész életemben akarva-akaratlanul azon voltam, hogy összetartsak egy családot. E kapcsán fontos megjegyezni, hogy Michelle és én rendkívül más környezetből érkeztünk. Ő egy stabil kétszülős családból jött, ahol az édesanya otthon tudott maradni a gyerekekkel, a kutya bent élt a lakásban, a testvérek és a szülők egy valódi közösséget alkottak. Nálunk ez teljesen máshogy működött, mi rengeteget költöztünk, az életünk pedig soha nem volt nyugodtnak nevezhető. Különleges dolog, hogy két ennyire különböző életet élő személy között ki tudott alakulni egy ilyen erős kötődés. Mindig is volt bennem egy törekvés arra, hogy megtudjam, milyen lehet egy stabil, biztonságos családban élni.
Michelle egy nagyon erős ember, pontosan tisztában van az értékeivel és azzal, honnan jött és merre tart, de aki ismeri, az látja a szemében, hogy mindig a biztonságra, a kiszámíthatóságra törekszik, pedig ezt sokan nem is gondolnák róla. A legtöbben, ha ránéznek, csak annyit látnak, hogy itt egy gyönyörű, magabiztos nő, aki mindig mosolyog. Ugyanakkor emellett van egy olyan oldala, ami fél és aggódik, talán emiatt a kettősség miatt is szerettem belé. Szerintem ez adja a kapcsolatunk legerősebb dinamikáját, mert egyrészt magamra ismertem benne, sok dologban egyezünk, épp ezért teljesen megbízunk egymásban, ám van, hogy még mindig tud meglepetést okozni.
Úgy érzem, hogy ez lehet a tökéletes kombináció, hiszen ez a kapocs olyan erős, hogy bátran építhetünk egymásra, de szerencsére emellett nem vész el a rejtély sem, még mindig tudunk csodaként tekinteni a másikra, szó sincs fásultságról vagy megszokásról.
