Különösebb kommentár nélkül szeretnénk megmutatni ezt puskaporoshordó-témájú, de kétségkívül őszinte kis képregényt, ami jelenleg a Tumblr-en terjed. Természetesen parázs vita alakult ki körülötte, naná, Magyarországon vagyunk, ahol:
- a fiatalok bizonytalanabbak, mint valaha, hogy saját magukat el tudják-e tartani,
- ezért egyre kevesebben mernek gyereket vállalni,
- ha szeretnének is, ki tudja, milyen állapotban lesz az egészségügy, oktatás, meg az ország általában.
A nem-gyerekvállalók részben a fenti érveket hozzák, részben a képregényre hivatkoznak (“nem érzem magamban az anyaságot és kész”), részben meg úgy vannak vele, hogy nem tartoznak magyarázattal senkinek, így döntöttek és kész. Akik őket hülyének nézik, azok szerint szomorú, magányos életre kárhoztatják magukat ezzel, és
és különben is, demográfiai válság, nyugdíjkassza, szüljük hát tele a Kárpát-medencét!
Következzék tehát a Nem akarok gyereket (és ez tök rendben van) című képregény, Kate McDonough munkája, az angolul nem tudók kedvéért fordítással.
-Nem akartok gyereket?
-Nem, nem akarunk.
-Miért? Az egész életetek megváltozna!
(Pontosan ezért…?)
Három évesen közöltem az anyámmal: “Nem akarok gyereket!”
Húsz évvel később még mindig nem gondoltam meg magam: “Nem, még mindig nem.”
Ha szóba kerülnek a gyerekek, teljes nyugalommal közlöm: “Nem akarok gyereket:”
Ám ezt valahogy senki sem fogadja teljes nyugalommal.
Gyakran azzal jönnek: “Tényleg?” “Jaj, pedig olyan jó anya lennél!” “Meggondolod majd magad, higgy nekem!” (Higgyek neked? Ne inkább magamnak?)
Sosem akartam anya lenni, akkor sem, amikor erőltettem. Egyszerűen nincs meg bennem. Tudom, hogy az embereknek fontos a törődés. Mégis idegesítő, amikor a társadalmi elvárások miatt azt hiszik, jobban ismernek engem, mint én magam.
Sokkal rosszabb lenne megszülni egy gyereket, akit nem is akarok, mint amilyen rossz csalódást okozni azoknak, akik anyaságot várnak el tőlem. Feltételezik, hogy nem is szeretem a gyerekeket, csak mert én magam nem akarok. Ez nem is állhatna messzebb a valóságtól. Mindig imádtam gyerekekkel dolgozni, sőt remélem, egyszer művészetterapeuta leszek.
Szerintem fontos része lehetek a világnak úgy is, hogy nem adok életet senkinek. Sokan úgy gondolják, a döntésem önző. Szerintem meg gyereket szülni önző, úgy, hogy nem is akarom. Sokan úgy gondolják, túl fiatal vagyok még, hogy döntsek. Pedig én ezen gondolkodtam egész életemben. Sokan úgy gondolják, befolyásolhatják a döntésemet. A döntés azonban csak az enyém.
Egyre több nő dönt a gyermektelen élet mellett, én pedig azt üzenem: hajrá!
