Az Antarktisz legnagyobb városa, az 1956-ban alapított McMurdo nevű amerikai kutatóállomás az évtizedek alatt egy kisebb várossá nőtte ki magát, sőt, jelen pillanatban maximum 1258 embernek adhat otthont, noha a sarki télben csak kétszáz kutató lakja. A kutatókat és turistákat két ATM, három repülőtér, egy filmkölcsönző, edzőterem, könyvtár, fodrászat, négy tévécsatorna, kávézó, három bár, valamint hómobilok és lánctalpas traktorok százai várják.
1962-ben itt nyílt meg a földrész egyetlen nukleáris erőműve, de kisebb hibák sorozata miatt tíz évvel később bezárták, azóta pedig dízelgenerátorok termelik az energiát.
Azonban nem a korábban felsorolt intézmények és az atomerőmű a legfurább hely a környéken, hanem a kutatók (és persze a turisták) szórakoztatására épített bowlingpálya, ami 1961-től egészen 2010-ig látta el a feladatát.
A megnyitón bábuk helyett speciálisan kitömött pingvineket használtak, de aztán szerencsére lecserélték őket a jól megszokott darabokra.
A rendszer lelkét adó gép azonban végig bírta a terhelést, sőt, ez volt a típus utolsó működőképes példánya.
Még a polírozó is a hatvanas évekbe repítette vissza a játékost:
A bábukat kézzel szedték le a kötelező csíkos térdzoknit (hogy a játékos láthassa, ha a szedő épp dolgozik) viselő dolgozók:
Az épületet az egyre komolyabbá váló statikai problémák miatt 2008-2009 telén szétszedték, a gépet pedig visszaszállították az Egyesült Államokba, ahol remélhetőleg egy felújítás után újra felépítik valahol, vagy egy múzeum raktárába kerül, ahol vigyáznak majd rá. A berendezést gyártó Brunswick felajánlotta egy új pálya telepítését, de az egész Antarktisz-projektet irányító National Science Foundation ezt nem fogadta el, így ma egy kevésbé menő curlingpálya áll a helyén.
