Ha meghallom a családon belüli szex szóösszetételt görcsbe rándul a gyomrom, hiszen ilyenkor nem a férj feleség közötti szexualitás ugrik be, hanem azonnali asszociációm a bűn, az erőszak, a kihasználás a gyermekek elleni abúzus.
Pedig van nem kevés bűntelen szexuális érzelem, vágy és kíváncsiság a családon belül. Gondoljunk először az Ödipuszi szindrómára, amit Freud írt le először. Ez a kisfiúknál jelentkező érzés, amikor anyjukba szerelmesek, figyelmét, szeretetét egyedül akarják bitorolni, apjukat semmissé akarják tenni. Ugyanezt a lányoknál Elektra szindrómának nevezzük. A kislányok versengenek anyjukkal, apjuk kegyeiért. Teljesen élettani fejlődési állomás. Beavatkozást nem igényel, de helyes hozzáállást a felnőttek részéről mindenképpen. Finoman, de határozottan a gyermek tudtára kell adni, hogy hol van a helye a családban. Ő soha nem lesz az ellenkező nemű szülőjének sem a szerelme, sem a házastársa. Ezeket a verbális információkat el kell mondani, de a nonverbálisra ugyanannyira figyelni kell, ami esetenként sokkal nehezebb feladat. Hiszen természetes, hogy alkalmanként, betegség, rossz álom, esetleg dörgés villámlás alatt a kisfiú anyukájával alszik, de ha ez rendszeressé válik annyira zavaró lesz, hogy rámehet a szülők házassága. A gyereknek folyamatosan küldi a megerősítést hogy igen elfoglaltam, elfoglalhattam apám helyét.
Az intim közelség, a szülők meztelensége is vékony mezsgye. Meddig természetesen szabad és honnan zavarhatja annyira a gyermeket, a felnőttek meztelensége, hogy már nem tanácsos ruha nélkül mutatkozni a gyerek előtt? Egy csecsemőnek az anyai mell illata, látványa, a szopás mozdulatai, az anyatej, mint fizikai táplálék, mind mind megnyugtató, boldogságot adó tény, maga az életben maradás. De egy 5-6 éves kisfiúnak, aki reggelenként már erekcióval ébred, és erőteljes szexuális fantáziája van, anyja mellének látványa szexuális vágyát igen erősen stimulálja. Meddig elfogadható a gyermek nemi szervének érintése? Meddig és milyen módon szabad a tisztálkodás alkalmával hozzáérni a gyermek nemi szervéhez? A kisgyereknél igen korán akár másfél két évesen, amikor tanítjuk önállóan tisztálkodni el kell érni, rá kell szoktatni, hogy a nemi szervéhez SENKI, még az anyja apja sem érhet hozzá az engedélye és beleegyezése nélkül! Az az ő intim szférája. Kislányok nunijukat maguk mossák, kisfiúk fitymájának tisztítását, előbőr mozgatását is mielőbb maguknak végezzék, ha a popsi törléshez még rövid is a kezük. Fogadjuk el és tartsuk tiszteletben a szégyenérzetüket. Ezzel is óvjuk a személyiségüket.
Mi a helyzet a testvérekkel? A második, sokadik gyermek családba érkezése, tudomásul vétele, elfogadása az idősebb gyerekek részéről nem könnyű feladat. Megkönnyíteni a szülő úgy tudja, ha bevonja az idősebbet a kicsi gondozásába. Ennek egyik módszere a pelenkázásban való részvétel is. Ez segítheti a nemi felvilágosítást, elébe mehet sok sok kérdésnek, óvodai papás mamás játéknak, de akár megoldhatja a gyermek szexuális vizuális kíváncsiságának a kiélését. A közös fürdés, meztelenkedés, és játék mind teremti a pikáns helyzetet, de a szülők feladata, hogy már pici, néhány éves korban elmondják a gyerekeknek, hogy testvér testvérrel nem házasodhat. Kutatók azon a véleményen vannak, hogy az együtt nevelkedő édestestvérek nem szoktak egymásba szerelmesek lenni, ellentétben a külön nevelkedőkkel, akik ha nem ismerik egymást, és csak felnőtt korban találkoznak először hajlamosak szerelembe esni. Az ő vonzalmukat a genetikai hasonlósággal magyarázzák. (Meglehetősen ambivalens magyarázat, hiszen együtt növekvő testvérekben is megvan a genetikai hasonlóság, de ott működik az un. Westermarck hatás.)
kép:Pixabay
Néhány generációval ezelőtt nem csak a falusi kultúrában, hanem városon is sokkal elterjedtebb volt az egymás közelében élő kiterjedt nagycsalád. A szomszéd szobában, lakásban, házban, utcában éltek nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, sógorok, sógornők stb. A rokoni kötelékek és a praktikum is amellett szólt, hogy ápolják a kapcsolatot, segítsék egymást különböző élethelyzetekben, ezért a gyerekek is sokkal jobban összenőttek. A papás mamás, vagy doktoros játékok szereplői is a közel azonos korú, akár azonos nemű rokon gyerekek voltak. Ártalmatlanul jó alkalom volt bizonyos szerepek elsajátítására, a nemi szervek megismerésére és szexuális kíváncsiság kiélésére. Ez körülbelül 9-10 éves korra elmúlt. Addig ameddig egyikük sem volt ivarérett, nem erőszakoskodott, megmaradt a petting határain belül és valós behatolós közösülés nem jött létre a felnőtteknek el kellett tudni fogadni az ilyen helyzetet, illetve bölcsen félre kellett nézni. Ha ilyenkor kapott bármelyik gyerek verést, szemrehányást, megszégyenítést, akkor annak egy életen át viselhette a következményeit.
A felnőtt családtagok között elfogadott helyzet volt, ha meghalt a pár egyik tagja helyére lépett a testvére. Ez nem vérfertőző kapcsolat, még akkor sem, ha gyermek is született a kapcsolatból, sőt praktikus szempontokból igen előnyős. A nagycsalád a már megszokott keretek között maradt. Nem változtak a nagyszülők, nagybácsik, és a gyermekeket is a szülőre leginkább hasonlító genetikával bíró ember nevelte tovább. Apám halála után 5 évesen én is ilyen családban nevelkedtem. Anyám, apám öccsének, a nagybátyámnak lett az élettársa. Sajnos csak felnőtt fejjel látom ennyire pozitívan a dolgokat és tudtam nekik megbocsájtani. Akkor nagyon, helyettük szégyelltem magam, most már tudom a semmiért.
kép: Pixabay
A mai patchwork családokban ahol már nincs vér szerinti rokonság nevelő apa, nevelő anya, gyerekek között, egészen faramuci szexuális kapcsolatok jöhetnek létre, amelyek sem nem vérfertőzőek, sem nem törvénytelenek, de mindenképpen furcsák, egyenetlenek, esetenként etikátlanok. Vannak bizonyos emberi normák amelyeket, ha törvény nem is tilt, de adnak erkölcsöket, és nem engedi egy ágyba feküdni az anyóst a vővel, az apóst a mennyel, a nevelőapát a nevelt lánnyal, és még hosszan folytathatnám a felsorolást.
Persze lehet hogy nincs igazam, de attól még ez a véleményem.
A család fogalmának, nagyságának és struktúrájának változásával olyan cifra helyzetek tudnak az életben kialakulni, amilyet csak gyakorlott regényírók lennének képesek kitalálni.
Ha van ilyen történeted megtisztelnél, ha megosztanád velem, a barsonysex@24.hu-ra küldve.
Puszi Brigi :)
