Az ember ösztönösen törekszik a biztonságra, s emiatt igyekszik mindig kontrollálni az élete minden mozzanatát. Nehezen mondunk le az irányításról, pedig nem árt néha megtenni, ha csak nem akarjuk, hogy személyes univerzumunk túlzottan beszűküljön. Bár Chelsea Marshall fejében egyáltalán nem ilyesmi járt, amikor úgy döntött, hogy egyszer hagyja, hogy a kutyája Hadley sétáltassa őt, a végén mégis nagyon hasonló következtetésre jutott.
A lány a házi kedvencek világnapját akarta valami különlegessel ünnepelni. Azt találta ki, hogy aznap a szokásos sétán egyáltalán nem fogja irányítani Hadleyt. A pórázt lazán hagyja, amennyire csak lehet, és arra megy, illetve addig marad egy helyben, merre, és ameddig a kutyának kedve tartja. Egyébként csak vészhelyzet esetén avatkozik közbe: mondjuk ha Hadley nekimenne egy forgalmas útnak, vagy össze akarna verekedni egy másik kutyával.
Tehát aznap reggel a szokásos időben indultak el. Először még elszaladtak a postára, mert Chelsea-nek haladéktalanul fel kellett adnia egy csomagot, de amint végzett, meglazította a pórázt és várt, hogy Hadley merre indul. Eltöltöttek így egy kis időt, a kutyus talán tanácstalan volt, hiszen ahhoz volt szokva, hogy a gazdi diktál. De végül elindult, és aztán Chelsea rengeteget tanult.
Többek között azt, hogy a kutyája sokkal szófogadóbb, mint gondolta. Rájött, nem kell folyton a póráz feszítésével nyomatékot adnia a szavainak, Hadley anélkül is figyel rá. Kiderült, hogy a kutya nagyon is tisztában van a városi séta veszélyeivel: minden kereszteződésben megállt, és megvárta, hogy Chelsea szóljon: indulhatnak tovább.
A lány egy ideig azt gondolta, hogy kutyája azért áll meg gyakran, hosszabb időre, mert zavarban van, de hamar rájött, hogy egyáltalán nem, csak sokkal kevésbé rohan, mint egy ember. Hagy elég időt arra, hogy megfigyeljen például egy virágot, vagy az őt körülvevő embereket. Chelsea rájött, hogy mennyire jó dolog néha lassítani és rácsodálkozni a hétköznapi apróságokra.
Kiderült, hogy az emberek nagyon könnyen zavarba jönnek a szokatlan dolgoktól. Hadley fittyet hány a társadalmi normákra, és aznap Chelsa is így tett, például amikor a kutyája megállt egy turistacsoport mellett, hogy alaposan megnézze őket, vagy hagyta, hogy közel menjen idegenekhez, és megszaglássza őket. Többen azt gondolták, hogy a lány azért annyira engedékeny a kutyával, mert egy kutyasétáltató állást akar megcsípni.
Hadley azt is pontosan tudta, hogyan találjon haza. Amikor úgy érezte eleget sétált, nem a szokott útvonalon ugyan, de hazavezette Chelseat, aki úgy érezte, hogy ez után a séta után sokkal nyugodtabban és összeszedettebben vág neki a munkanapnak.
A lány azt írja, minden gazdinak ajánlja, hogy legalább a néha, akár a szokásos séta egy szakaszán, adja át az irányítást a kutyájának. Bár időigényes, de nagyon hasznos és kellemes is egyben. Nyilván nem lehet minden reggel ezt tenni, mert mi van, ha például a kutyusnak ahhoz szottyan kedve, hogy elmenjen a világ végére, de néha remek móka. Jó néha lazítani, és elengedni kicsit a gyeplőt.
(BuzzFeed)
