Az 1878-ban magyar szülők gyermekeként született Mére Ferenc gyermekkora jó részét egy békáktól hemzsegő tavacska partján töltötte, így már korán kialakult a vonzódása az emberek jó része által visszataszítónak tartott, dülledt szemű, kuruttyoló kétéltűekhez.
A századforduló állatpreparátorai valami egészen furcsa anyagot fogyaszthattak, hiszen ebben a korban sorra jelentek meg az emberi ruhákba bújt egerek, macskák és nyulak, akik éppen valamiféle emberi tevékenységet folytattak – vasaltak, teáztak, vagy épp varrtak. Az efféle munkák népszerűsége elképesztő magasságokba emelkedett, sőt, még maga Viktória királynő és Darwin is lelkesedett értük.
Mérét is teljesen rabul ejtették ezek a munkák, úgy döntött tehát, hogy gyerekkori kedvenceit, a békákat is hasonló díszletek közé helyezi. Az állatpreparálás bizarr tudományában azonban a békák mintegy száműzött fajnak számítottak, hiszen végtelenül nehéz volt a törékeny bőrüket úgy megőrizni, hogy az aztán ne húzódjon össze, és a békés béka ne alakuljon valamilyen rémálomból szökött emberevő szörnyeteggé.
Mére azonban kidolgozta saját technikáját, amellyel a békák még ma, száz évvel kitömésük után is úgy tűnnek, mintha továbbra is élnének. A technika részletei titokban maradtak, de annyi biztos, hogy fűrészporral és parafával tömte ki őket a szájukon keresztül, így egyetlen metszést sem kellett ejtenie a testen.
Az 1910-es években a harmincas férfi közel ezer állatot alakított át örökké tartó műalkotásokká. Ezek fele mára eltűnt, de néhány darab valószínűleg még jól titkolt magángyűjtemények része, vagy köznapi családok szekrény tetejére hajított kacatja.
A ma ismert ötszázhét darabot jelen pillanatban a horvátországi Split legfurább, Froggyland nevet kapott múzeumában figyelhetjük meg, köztük az osztályteremben puskázó, teniszező, cigarettázó, varró, vagy épp artistaként hajmeresztő trükköket abszolváló békákat.
