Évente ezrek halnak meg szervátültetésre várva, az Egyesült Királyságban csak a betegek töredékén tudnak segíteni donor hiányában. Ezen segíthetne a xenotranszplantáció, vagyis az az eljárás, melynek során állati szerveket ültetnek emberekbe. Az egyik legideálisabb donorállat a disznó, szerveik mérete ugyanis nagyjából megegyezik az emberével.
Természetesen arra még nem vállalkoztak orvosok, hogy disznószívet ültessenek emberekbe, de páviánokba már megtették. A donorállatokat genetikailag módosították, hogy szívsejtjeik jobban hasonlítsanak a páviánéhoz és az emberéhez. Ezután a disznószíveket a páviánok meglévő szíve mellé ültették be, így a majmokban egyszerre két szív dobogott. A páviánokat gyógyszerrel kezelték, hogy megakadályozzák a kilökődést.
A kísérlet sikeresnek mondható, mind az öt pávián esetében legalább háromszáz napig működött a beültetett szív, a leghosszabb idő 945 nap volt. Ez még hosszabb is lehetett volna, de a tudósok kíváncsiak voltak, mi történik, ha felhagynak a gyógyszeres kezeléssel, és ekkor megindult a kilökődési folyamat. A kutatók nem hagyták elpusztulni a páviánokat, eltávolították a beültetett szívet, így sajátjukkal normális életet élhettek tovább.
A tudósok több mint ötven éve kísérleteznek xenotranszplantációval, de ehhez hasonló sikert még nem tudtak felmutatni. A következő lépés már kockázatosabb lesz: nem a kísérleti állatok saját szíve mellé, hanem ahelyett ültetnék be a disznószívet. Ha sikerrel járnak, azzal felbecsülhetetlen jelentőségű lépést tesznek abba az irányba, hogy a szervátültetésre szoruló embereken is segíthessenek az eljárással. (Quartz; a borítókép illusztráció)
