Szeretek korán kelni. Hogy aztán ne csináljak semmit, csak üljek a csöndben. Csak motoszkáljak, nézzem a madarakat a kertben vagy ne nézzek semmit, csak legyek. Csöndben, kávéval. Ezek a húsz percek az enyémek, igazából ilyenkor pihenem ki magam. Mostanában rosszul alszom.
Kiteregetek. Zuhanyzom, fogat mosok, felöltözöm. Berakok egy újabb adagot a gépbe. Kiengedem a kutyát. Benézek a hűtőbe, kiveszem a szívsalátákat. Megmosom, elkészítem a páclét. Összesöprök, megnézem a táskám, a pénztárca megvan, az űrlapot kitöltöttük, a szerződéseket előkészítettem, tíztől van ügyfélfogadás. Iszom egy joghurtot.
Aztán egy vékonyka hanggal indul a nap:
Anyaaaa feléblettem!
Viszem a kakaót, széthúzom a függönyt.
Jó reggelt, kisasszonykám, ma sok dolgunk van!
Viszem a rollert, megcsodálom a csodaszép kavicsokat a járdán. A földhivatalban elég gyorsan végeztünk, beugrunk a drogériába. A padon uzsonnázunk, de jó, hogy végre süt a nap! Megyünk tovább, nagyon jó, időben vagyunk. Fogkrém, vécétisztító, szivacs, borotvahab, folyékony szappan, más nem kell. Beugrunk a ruhaszervizbe, megtűztem gombostűvel mindkettőt, jó lesz péntekre, köszönöm.
Nem hagyhatnám itt a többi papírt? Délután behozom azt a hiányzó iratot. Ha felébredt a kislányom.
Az ügyfélszolgálatos nemet int a fejével, visszaadja a paksamétát. „Holnap nem vagyunk!” Jó, akkor majd hétfőn. Siessünk, itt sok idő elment. Négy perccel késsük le a másik ügyfélszolgálatot, a portás nagyon sajnálja. Én is.
Beugrunk kenyérért. Két csomag újhagyma, retek, vaj, két sűrített paradicsom, tonhalkonzerv, túró rudi. Valamit elfelejtek. Van még innivaló az üvegedben? Veszek vizet, úristen mindjárt dél és megint nem ittam egy kortyot sem. Ú, a Csaba! Bekanyarodok, beviszem az alkatrészt, intek, hogy sietek, nyakig olajosan visszainteget és mutatja a kezével, hogy hívni fog.
Beviszem a rollert, a szatyrot, az induláskor kivitt kukát. Húzunk másik cipőt, felteszem a vizet. Kipakolok, aztán megyek én is, jó? Felteszem a vizet, a kutyának is adok frisset, megkeresem a kék vödröt és a piros homokozó lapátot. Szaggatom a nokedlit, ütöm bele a friss tanyasi tojást, összefut a nyál a számban, mennyire szeretem a tojásos nokedlit, még a színét is! Igazi tavasz!
Homokozunk. Én szívecskéket csinálok, ő várat épít, a tetejét pitypangokkal díszíti. A barátnőmre gondolok, ő hatvan centi mély talajcserét csinált meg egy vakondháló kedvéért, én legyintek és már rég nem érdekel, hogy gaz vagy fű. Legyen tele százszorszéppel és pitypanggal! Hozok vizet a várárokba, nem baj, ha vizes lett, kicseréljük.
Ebédelünk, jólesik az étel, már nem bosszant az undok ügyfélszolgálatos. Csak az időt sajnálom. Megyek, betakarom és lehúzom a rolót. Betakarom a cicát is. A kék macit is. Mire végzek a mosogatással, alszik.
Válaszolok az e-mailekre, felhívom a könyvelőt. Kinyomtatom, felírom, hogy ezt péntekig ki kell tölteni és be kell vinni. Kérek időpontot az állatorvostól, felírom. Megrendelem a jegyeket. Visszahívom Csabát, megköszönöm. Felhívom anyósom, tud-e a vigyázni a gyerekre, jó, akkor jövő hét szerda.
Felhívom, megköszönöm, hétfőn megyek érte, úgyis van dolgom a városban. Két anyagom félben, a harmadik fejben. Kiülök a teraszra a kávémmal és nem nézek fel, akkor nem veszem észre, mit kéne csinálni. Gazolni, például. Majd felpofozom a cselédet meg a kertészt. És kilovagolok. De most még írok. Most még tudok.
Felébred a kislányom. Félbehagyom a munkát, átöltözünk, vagy roller vagy motor, mindkettőt nem visszük. Eszem-iszom táska, váltóruha, dzseki, homokozó készlet. Könyv, újság dísznek. Még a februári számot sem olvastam ki. Játszózunk. Néha eltűnődök hintázás közben, vajon az én szemeim is olyan fáradtak, mint azé a vékony barna nőé vagy olyan üvegesek, mint a szőke telt csajé? Pfff, az én szemem magam a Mariana-árok. Mire jó a szelfikamera. És a hajam, jézusom! Az énidőnek vége, a kisasszonykák libikókázni akarnak. Én? Hát, ha én felülök, ti ott maradtok fenn, míg világ a világ és két nap.
Eltelik az idő, hűvösödik. Hazaérek, kiveszem a postaládából az értesítőket, a csekkek! A csekkeket elfelejtettem, a francba! Semmi baj, majd holnap. Locsolunk. A cipőcskékre több víz jut, mint az árvácskákra, mosolygok, én is imádtam pacsálni. Én is ugyanekkora segítség voltam a mamámnak. A kutya is sáros, labdáznak, nekem már a holnapi napon jár az eszem.
Éhes vagy? Akkor befelé! Szendvicseket csinálok, vágom hozzá falatnyira az újhagymát, a retket. Melegítem a kutya vacsoráját, holnap oda is be kell menni, csirkenyak, kacsazúza, bővül a lista. Fürdünk, felmegyünk a nagyágyba. Várjuk apát. Pipp és Polli, Maszat és a többiek.
Korán ébredek. Mostanában rosszul alszom. Egy kicsit ülök a félhomályban és nem csinálok semmit. Milyen jó tavasz-szag van! Szombat van. Ma nem csinálok semmit.
Még tíz óra sincs, mikor már jövök visszafelé a városból. Megjártam a piacot, a hentest, elkaptam a tejeskocsit, van itthon házi túró, tejföl. Megvettem a kutyakaját, átvettem az ajánlott levelet és befizettem a csekkeket. Tankoltam. Kipakolok, beszedem a ruhát, felsöpröm a teraszt. Amíg én oda voltam, a férjem és a kislányom megreggelizett. Én is eszek egy vajas kiflit medvehagymával. Iszom egy pohár tejet. Igen, végre tavasz. Igen, végre süt a nap.
Úgyhogy kitakarítjuk a kamrát, a műhelyt. Búvárszivattyú, slag, hoztál vakondriasztót? Elemet is? Előkerülnek a kerti párnák, a szivacs a hatalmas hintaágyra. Bedobom a párnahuzatokat a gépbe, letakarítom a kerti bútort. A leandereket még ne, azoknak még korai. Lejár a gép, kiteregetek. Közben felkockázom a húst, ehh, nem szép ez a hús, pedig úgy szeretem a marhát. Gulyást csinálok, azzal nincs sok munka. Sok munka most a kertben van. Mmm és a gulyáshoz túrógombóc. Remegőset. Házi tejföllel.
Ebéd után ráérősen fröccsözünk. Fáradtnak tűnsz, mondja a férjem.
„S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka, vonatunk kattogó zaja, mint régi jó barátokat, majd úgy fogad” dúdolom mosogatás közben, nemcsak én tűnök fáradtnak, a kislányunk is, egész délelőtt kinn ugrált a kertben. Fektesd le légy szíves, kérem a férjem, aztán olyat teszek, amit rég.
Lefekszem a hintaágyra, behunyom a szemem és ringatózom. Mintha a ladik orrán feküdnék a vén Dunán. Régen, régesrégen. Talán egy perc telik el, talán egy óra. Alszol? Nem, nem alszom. Mindjárt megyek. „Egy utazás az életünk, azt mondtad, hát megint megyünk…”
Holnap vasárnap. Megint nem csinálok semmit. Végre fel lehet robizni hátul a kertet.
Hölgyeim, nőtársak, lányok. Szeretettel, nektek.
