Tracey Emin feleségül ment egy sziklához. Az ismert brit művész Hong Kong-i kiállításán jelentette be, hogy összekötötte életét egy lenyűgöző sziklával.
A művész összefoglalta, milyen előnyökkel jár, ha valaki egy kőhöz megy feleségül:
- a szikla nagyon szép,
- bár mérete miatt lehetne félelmetes is, ő a védelmezőt látja benne,
- és ami talán a legfontosabb: jöhet akár a világ legnagyobb cunamija is, az a kő soha nem fog elmozdulni a helyéről. Állandóság- és biztonságérzetet nyújt tehát.
(Valóban tekintélyes lista, mondjuk ettől még nem fedeztük fel az okot a házasságra, de hát ő tudja.)
Az akció vélhetően nem arról szól, hogy a művésznő megtalálta élete szerelmét, akivel családot szeretne alapítani, sokkal inkább egy PR-húzásnak tűnik, amivel szeretné magára irányítani a figyelmet.
A figyelemfelkeltésben pedig Tracey Emin nagyon erős: 1997-ben például Mindenki, akivel 1963 és 1995 között együtt aludtam című installációval jelentkezett: egy sátorra kitűzte minden olyan ember nevét, akivel az említett időszakban együtt töltött éjszakákat (nem feltétlenül szexuális értelemben).
De említésre érdemes a My bed (Az ágyam) című installáció is: a kiállított, megvetetlen ágyban a szerelmi bánatban szenvedő művész korábban napokon át feküdt, evett, ivott és nemi életet élt.
