A XX. század első évtizedeiben az Egyesült Államokba érkező bevándorlóknak, valamint az ország nem csekély számú szegény családjának sokszor ruhára sem maradt pénzük, így a háziasszonyok a kezük ügyébe kerülő, egyszerűen beszerezhető liszteszsákokból kezdtek el ruhákat készíteni gyorsan növő gyermekeiknek, és persze saját maguknak is.
A gyártók hamar reagáltak erre a változásra, így 1925 körül előbb virágmintás darabokat kezdtek készíteni, majd minták sokaságát zúdították a piacra, sokszor komoly tervezőket szerződtetve azok megálmodásához.
A harmincas évek folyamán már a cukrot, babot, rizst, kukoricát és a trágyát is ezekben szállították, így a háziasszonyok könnyen és olcsón hozzáférhető, az aktuális trendeket követő anyagokat kaptak.
A ruhák sikere minden várakozást felülmúlt, a gazdasági világválság után pedig csak tovább nőtt a kereslet.
A zsákruhák a második világháború folyamán voltak a legnépszerűbbek, hiszen a rendelkezésre álló szövetekből ekkor jórészt katonai ruházat készült.
A becslések szerint 1942-ben 3-3,5 millió nő és gyermek viselt ilyen ruhákat, melyek alapanyagait harmincegy gyártó állította elő.
A családokban a női ruhák mellett megjelentek a zsákokból készített mosogatórongyok, pelenkák, terítők, függönyök, pánrnahuzatok, de más ruhadarabok, így fehérneműk is.
Ez néha kétségkívül humoros esetekhez vezetett, hiszen a zsákok minden részét felhasználták, így azt is, ahol az óriási (sokszor nem egyszerűen eltávolítható papírcímkés, hanem anyagba nyomott) logó szerepelt.
Keringenek sztorik a lányról, aki udvarlójával sétált, és megbotlott az utcán, önkéntelenül is közszemlére téve a fehérneműjén lévő Southern Best-logót (A Délvidéki Legjobb), vagy épp a férjről, akinek merő véletlenségből a self-raising (önkelesztő) kifejezés maradt az alsóján.
Az ötvenes években megjelentek a jóval egyszerűbb és olcsóbb – a szövetzsákok 32 centes előállítási árával szemben mindössze tíz centbe kerülő – papírzsákok, így a mintás anyagok kora gyorsan véget ért.
A gyárak a hatvanas években megpróbálták feltámasztani a mintás zsákokat, de hiába nyomtattak rájuk Hamupipőkét, Micimackót vagy Minnie-vel kergetőző Miki egeret, pedig még televíziós kampányt építettek köré.
A családok anyagi nehézségei ekkorra jórészt már eltűntek, így az emberek újra megengedhették maguknak a boltban vásárolt kész ruhákat, a zsákokra pedig egyszerűen nem volt már kereslet.
