Nem tegnap történt az eset, hanem 1976-ban.
Egészségügyi szakközépiskola csupa 16 éves II. osztályos lány tanuló, egyetlen férfi tanárral aki az anatómiát tanította. Alacsony, idős, régi vágású öregúr, barna köpenyben, drága Kalmár tanár úr személyében.
(Szabó Magda Abigél című könyvének két főszereplője egybegyúrva. Neve Kalmár, megjelenése Kőnig tanár úré.)
Még ezzel a kinézettel is meg tudott dobogtatni szíveket. Nem csak a matek tanárnőét, hanem közülünk, fruskák közül is egy néhányat, hiszen a szűkös felhozatal piacot teremtett neki is. Mindene volt a túrázás, a kirándulás, de kedvelte a művészeteket, irodalmat, nyelveket, na meg az anatómiát. Fegyelmezni nem tudott, de lehet nem is akart. Szabadon választott volt nála, hogy pulóvert kötünk-e az órán, vagy figyelünk. Azt mondta nem bánja, ha jár a kezünk, a fülünkkel akkor is vele vagyunk, és valahol igaza volt.
Jól ismert mindannyiunkat, kinek éppen hol tart szerelmi és társkapcsolata, mert ő volt a kirándulásainkon az osztályfőnökünk segítsége. Képben volt, kinek a fiúja Tamás, akit csinálTAmás, kié Feri a hegyről, aki beveri egyből, vagy Zoltán, aki fázol tán?, meg volt még egy pár fahumoros hasonlata az udvarlóink neveire.
Kotnyeles voltam már akkor is. Folyton versenyben voltam magammal, meg a társaimmal, ezért gyorsan hamar kicsúsztak a számon gondolkodás nélkül dolgok. Hamar, jelentkezés nélkül bekiabáltam, ha véltem tudni a választ. Egyik órán épp egy bonyolult csavart mintát kötöttem a pad alatt akkori barátom, azóta férjem pulóverén, amikor feltette ominózus kérdését, miszerint melyik az az emberi testrész ami kilencszeresére is megnőhet. Eldobva a kötőtűket felkiabáltam, hogy a pénisz. Mire Kalmár tanár úr.
– Nem, a pupilla. De gratulálok a hajós fiújához!
Nem gyengén vörösödtem el, meg jöttem zavarba! A többiek meg fuldokolva nevettek, és majd kiestek a padból a röhögéstől.
Nyáron osztálytalálkozónk lesz az azóta nagyikká lett csajokkal. Majd megkérdezem tőlük még mindig akkorára növekszik-e férjeik pupillája, amikor meglátják őket meztelen valójukban!
