A baltimore-i Christian Henry Eisenbrandt több milliárdnyi embertársával együtt rettegett az élve eltemetéstől, így ennek elkerülése érdekében 1843-ban kifejlesztette az ennek esélyét nullára redukáló koporsót.
A benne fekvő ember ujjához kötött drót, valamint a feje alá tett tálca rugók és emelők egész sorához csatlakozott, melyek a legkisebb mozgásra is beindultak, a koporsó fedele pedig felnyílt.
