Mikor a 41 éves Stephanie Arnold megtudta, hogy másodszorra is anya lesz, madarat lehetett volna fogatni vele. A Daily Mail című brit bulvárlapnak elmondta, mindig is arra vágyott, hogy gyermekei között a lehető legkisebb korkülönbség legyen. Nagyon boldog volt, hogy valóra válhat az álma, és egy évvel kislánya születése után ismét várandós.
Csakhogy Stephanie várandóssága ezek után finoman szólva sem volt éppen zökkenőmentes. Mint mondja, a kilenc hónap alatt legalább hatszor, de inkább többször voltak olyan víziói, látomásai, álmai, melyben azt látta, hogy a szülés közben meg fog halni.
„Az volt az igazán ijesztő a látomásaimban, hogy kristálytisztának, és nagyon valóságosnak tűntek. Mindenre pontosan emlékeztem belőle, még napokkal utána is”
– mondja Stephanie, majd hozzáteszi, mikor harmadszor látta saját halálát, orvoshoz ment. Arra kérte nőgyógyászát, vizsgálja meg alaposan, hogy még időben kiderüljön, ha valami olyan baja van, ami szülés közben veszélybe sodorhatja az életét.
Az orvos azonban mindent rendben talált, haza is küldte Stephaniet azzal, hogy próbáljon megnyugodni. És éppígy tett néhány héttel később, amikor a nő már pánikba esve kereste őt fel. Az orvos ekkor már ráírta a kórlapra, hogy a teljesen egészséges nő egy „kicsit bolond”, de felvezette azt is, hogy a szüléshez vigyenek majd be neki extra vért – csak a biztonság kedvéért.
Végül ez mentette meg Stephanie életét. A császármetszés ugyanis egyáltalán nem úgy alakult, ahogy az orvosok tervezték: a kismama szíve 37 másodpercre leállt egy ritka komplikáció, az úgynevezett amnion folyadék embólia miatt, ami akkor alakul ki, ha szülés közben magzatvíz kerül az anya vérkeringésébe. Stephanieval is ez történt, de orvosai szerencsére vissza tudták őt hozni az életbe.
„Emlékszem, kiemelték Jacobot, aztán…meghaltam”
– idézi fel a történteket Stephanie, akit a szülést követően intenzív osztályra szállítottak megfigyelésre. Az anya azt mondja, bár a szülést követően hat napig mesterséges kómában volt, pontosan fel tudja idézni, mi történt a műtőben és mit csinált a kislánya, míg őt operálták.
„Hátborzongató az egész”
– mondta, majd hozzátette, azért beszél a vele történtekről, hogy felhívja a figyelmet azokra a komplikációkra, amik szülés közben felléphetnek. No, és persze azért, hogy beszéljen a megérzések fontosságáról.
„Bármilyen furcsának is tűnhet, nekem az mentette meg az életemet, hogy beszéltem róla. Fontos, hogy ne nyomjuk el magunkban az ilyen és ehhez hasonló megérzéseket és beszéljünk róluk azokkal, akik segíthetnek.”
