Grigorij Raszputyin egy Isten háta mögötti kis szibériai faluban látta meg a napvilágot valamikor az 1860-70-es években. Valószínűleg az nincstelen orosz parasztok gyötrelmes életét élte volna egész haláláig, ha 18 éves korában – feltehetőleg büntetésből – nem zárják egy kolostorba három hónapra.Itt ugyanis megjelent neki Szűz Mária, mire a fiatal férfi “megtért”, vándorló szerzetes lett belőle.
Járta a világot, de főleg Oroszországot, 1903-ban pedig elvetődött Szentpétervárra. A városi elit ekkoriban a miszticizmust hajszolta, szent emberként, gyógyítóként fogadta, és hamar kapcsolatba került a cári családdal. A trónörökös ugyanis vérzékenységben szenvedett, és miután a doktorok tudása véget ért, az aggódó szülők már csak a természetfelettitől várhattak segítséget.
Megjósolta halálát és még többet
Esetünkben Raszputyintól, aki tényleg “csodát tett”: elállította a cárevics két órája vérző sebét, amivel az uralkodópárt levette a lábáról. Sikere ekkor, és később is feltehetően annak volt köszönhető, hogy képes volt megnyugtatni a gyereket, amivel enyhült a vérzés. Idővel teljesen befolyása alá vonta II. Miklóst és Alexandra cárnét, rajtuk keresztül pedig az orosz politikát és közéletet.
Züllött, erkölcstelen, buja, botrányokkal teli életéről több film is készült, most 1916. december 16-ára, halála napjára koncentrálunk.
Hazájukért aggódó nemesek, politikusok, katonák próbálták felnyitni a cár szemét, hogy szabaduljon meg Raszputyintól mindhiába. Két sikertelen gyilkossági kísérlet után egy ötfős társaság – Dimitrij Pavlovics nagyherceg, a cár unokatestvére és Felix Juszupov, az egyik leghatalmasabb orosz főnemesi család tagja részvételével – vette kezébe a “Sátán ocsmány ivadékának” tekintett Raszputyin ügyét.
A sztarec megérezte vesztét. A cárnak írt utolsó levelében megírta, hogy ő már nem éli meg az újévet, mert meg fogják gyilkolni.
Amikor a harang háromszor megkondul majd, Felséged tudni fogja, hogy engem meggyilkoltak. Ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban; de ha gyilkosaim a Te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!
– fogalmazott.
Mintha halhatatlan lett volna
Az összeesküvők a város egyik legszebb asszonyának nevében írt, kétértelmű szerelmes levéllel a Juszupov-palotába hívták Raszputyint december 16 éjjelére. A “szent ember” előre megrészegülve a kapitális skalptól meg is érkezett, Juszupovval együtt várakozott “titokban”egy díszesen berendezett pincében – azért is kellett a szerelmi szál, hogy megszabaduljanak az “istenember” testőreitől.
Innentől kezdve, mintha egy bénán megírt tragikomédiába csöppennénk. A terem ciánnal megbolondított süteményekkel és borral volt tele, amikből Raszputyin fogyasztott is bőven. A herceg pedig már-már kővé válva figyelte, hogy semmi baja. Röviden tanácskozott az egy emelettel feljebb várakozó cinkosaival, majd visszament, és közvetlen közelről szívtájékon lőtte Raszputyint. Erre összerogyott, az összeesküvők ünnepeltek.
Puriskevics, a duma nagy hatalmú képviselője kétszer is utána lőtt, de nem talált. Majd ismét kétszer, mire Raszputyin feje nagyot koppant a kövön, és kezeit hátrakötözve bedobták a Néván előre kivágott lékbe. A boncolás során Raszputyin tüdejében vizet találtak, vagyis nem a cián, nem a három golyó, hanem a jeges folyó végzett vele.
Ami pedig utolsó jóslatát illeti, nem tévedett. Főnemesek gyilkolták meg, a cár hatalmát pedig nem sokkal később elsöpörte a forradalom, másfél év múlva pedig az egész családot kivégezték a “nép fiaiból” álló kommunisták.
