Márkó aranygombbal juttatott be benneteket az élő show-ba. Milyen érzés volt átélni ezt a színpadon?
Őszintén szólva, nem fogtuk fel. Annyira arra koncentráltunk végig, hogy jól sikerüljön a produkció, hogy nem is értettük, mi történik velünk, amikor megcsináltuk. Következő nap reggel ébredés után fogtuk csak fel, de akkor meg annyira elkezdtünk izgulni, hogy alig tudtunk lenyugodni. Azon járt végig az agyunk, hogy most akkor tényleg benne leszünk az élő műsorban.
Emiatt most nagyobb rajtatok a nyomás?
Van bennünk egy bizonyos követelmény magunkkal szemben, hogy mindig valami újat és jobbat szeretnénk megmutatni. Emellett persze félünk is egy picit attól, hogy a zsűrinek és a közönségnek is nagyobb lesz majd az elvárása és össze fogja hasonlítani a két produkciót, ami természetes is, miközben két teljesen más előadást fognak látni. Mi azért bízunk abban, hogy jól fog elsülni minden!
Visszanéztétek az adást? Milyen volt tévében látni a produkciótokat?
Természetesen visszanéztük, és közben nagyon izgultunk. Hiszen más dolog előadni, és más dolog kívülről nézni azt. Ilyenkor hajlamosak vagyunk túl kritikusak lenni, ezért többször is vissza kellett nézni ahhoz, hogy objektíven lássuk a darabot. Furcsa, nehéz és egyben jó érzés volt látni magunkat a tévében.
Sokat készültök szombatra?
Nagyon. Már 2 hónapja minden nap, hétvégén is, próbálunk órákon keresztül. Nálunk az alkotás a programozással kezdődik, hiszen Szabi saját maga csinál minden vizualitást. Majd “beköltözünk” a stúdióba és addig gyakorolunk, amíg tökéletes nem lesz a produkció. Mivel az előadásainkban a vizualitás a nézők szeme előtt élőben készül, nagyon fontos a precizitás, ami pedig nagyon sok gyakorlást igényel.
A pihenésre jut bármi idő, vagy most minden energiátokat a produkcióba teszitek?
Ha akarnánk sem tudnánk pihenni. Ha épp nem a próbateremben vagyunk, akkor otthon nézzük vissza újra a próbateremben készített felvételeket és beszéljük át a látottakat. Amúgy ezt egyáltalán nem bánjuk, ez ad plusz energiákat. Azért arra is oda szoktunk figyelni, hogy legalább heti egyszer félretegyünk mindent néhány órára, hogy valami egészen mást csináljunk. Most az interjú végeztével például fürdőbe fogunk menni lazítani.
Mennyire könnyíti, vagy épp mennyire nehezíti meg a közös munkát, hogy egy pár vagytok?
Segíti a munkát, hiszen állandóan együtt vagyunk, ezen gondolkodunk, ötletelünk, próbálunk. Nem kell máshoz alkalmazkodni, csak saját magunkhoz. És így legalább 24 órában tudunk együtt dolgozni. Nézeteltéréseink persze szoktak lenni, nem mindent látunk hasonlóan, de ilyenkor lenyugszunk és igyekszünk ésszel kell kezelni a konfliktusokat. Emlékeztetjük magunkat, hogy közösek a célok. A kompromisszum állandó keresése pedig kedvezően hat az érzelmi életünkre. Csak javasolni tudjuk mindenkinek! Páratlan ajándékként éljük meg a közös alkotást, a HGT-ben való részvételt pedig egy újabb izgalmas kalandnak.
