„Mikor középiskolás voltam, úgy tűnt, az életem sínen van. Énekesnőnek készültem, és akkor már egy ideje rendszeresen jártam különórákra egy neves New York-i énektanárhoz. A szüleim beleegyezésével még egy ügynökséghez is bejelentkeztem, akik onnantól kezdve rendszeres időközönként hívtak meghallgatásokra”
– kezdi nem mindennapi történetét Amy Oestricher a Cosmopolitan szerzőjének, majd hozzáteszi, annak ellenére, hogy látszólag kiegyensúlyozott és boldog élete volt, súlyos titkot cipelt. Egyik tanára ugyanis rendszeresen molesztálta. Azt mondja, abban az időszakban alig várta, hogy egyetemre kerüljön, hogy megszabaduljon zaklatójától.
Csakhogy mielőtt ez bekövetkezhetett volna, Amy kórházba került.
„Két héttel a szalagavató előtt kezdődött a dolog, hasfájással. Édesapám azonnal orvoshoz vitt, aki megállapította, hogy a gyomrom fel van fújódva. Azt mondta, valamitől megnőhetett a bélgázképződésem, ezért alakultak ki a tünetek. Hozzátette azt is, ha akarjuk nézessük meg röntgennel.”
Amyék inkább úgy döntöttek, hazamennek. Csakhogy a lány tünetei súlyosbodtak mire beszállt az autóba. Az arca feldagadt, a gyomrában érzett fájdalom elviselhetetlenné vált. Néhány perccel később Amy, még ott a parkolóban összeesett.
„Visszavittek a sürgősségire, ahol az ügyeletes sebész azonnal megoperált. Kiderült, hogy a tüdőm összeomlott, a belső szerveim elfeketedtek és kezdtek elhalni. Ahhoz, hogy egyáltalán stabilizálhassanak, kétszer annyi vért kaptam, mint egy lőtt sérült.”
Amy ezután kómába esett és hat hónapig nem is ébredt fel. Mikor magához tért, az orvosok tudatták vele, hogy a gyomra és a bélrendszere teljesen tönkrement, aminek következtében egy falatot se ehet és nem is ihat. Az életben maradásához szükséges táplálékot infúzión keresztül kapta.
„5 hónappal később kiengedtek a kórházból. Orvosi értelemben az állapotom stabil volt, ennek ellenére képtelen voltam járni és továbbra se ehettem, vagy ihattam. Egy korty víz megölhetett volna.”
A most 26 éves lány azt mondja, évekig változatlan volt az állapota, noha több műtéten is átesett, hogy végre újra ehessen. A 13. tizenkilec óráig tartó műtétje után Amy orvosai engedélyezték a lánynak, hogy újra egyen. Sokáig úgy tűnt, minden rendben van, még színpadra is állhatott, mikor újra megbetegedett és ismét kórházba került.
„Az volt a mélypont. Képtelen voltam felfogni, hogy annyi szenvedés, küzdelem és lemondás után visszajutottam a kiindulópontra – a kórházba.”
Amy, mivel úgy érezte, ennél rosszabb már nem lehet, még a kórházból felhívott néhány színházat a jelentkezésével, újra jelentkezett az egyetemre is, és regisztrált egy társkeresőre. Azóta újra egyetemre jár és az esküvőjét tervezi azzal a fiúval, akit a társkereső révén ismert meg.
„Néha azon kapom magam, hogy töprengek, vajon hogy alakult volna az életem, ha mindez nem történik. Aztán rájövök, hogy ennek így kellett lennie, hogy a nehézségek azért voltak, hogy elinduljak egy olyan úton, amin egyébként nem indultam volna el.”
