Lauren Crouch rendszerint randizási élményeiről ír a „Nincs rossz randi, csak jó sztori” című blogjában (valójában angol címe van, csak mi lefordítottuk). A legutóbbi találkája nagy port kavart; merthogy elég furán ért véget.
A Tinderen megismerkedett egy fiatalemberrel. Lauren egy sörözőbe akart vele beülni, de a srác metrómegállót javasolt találkahelynek, lévén, hogy nem iszik. Összefutottak, a lány felvetette, hogy menjenek egy kis kávézóba, de a fiú a Costát erőltette, így oda ültek be.
Huszonöt perc trécselés után a férfi meghívta a lányt vacsorázni – magához. Lauren jelezte, hogy első találkozás után inkább nem menne egy számára idegen férfi lakására; aztán némi nógatás következett, de a lány nemet mondott.
Először a srác írt: jól érezte magát a randin, és kérdezte Laurent, lenne-e kedve megismételni. A lány három óra múlva írt vissza, elnézést kért a késői válaszért; viszont elutasító volt: „remek volt, hogy találkoztunk, de nem vagyok biztos, hogy működne köztünk a kémia”.
A srác azért még bepróbálkozott egy újabb vacsorameghívással: nézzék meg, hátha mégis menne a dolog, ha meg nem, akkor hagyják.
Lauren ismét elmondta (megírta), hogy nem megy idegenek lakására, valamint mivel eléggé romantikus lélek, hisz abban, hogy egy igazi szerelemnél már elsőre is érezni kellene azt a bizonyos szikrát. Erre a következő – nem várt – válasz érkezett:
„OK, jogos. Vissza tudnád adni az összeget, amit a kávédra költöttem? Nem szeretem pocsékolni a pénzt. Inkább valaki másra költeném egy másik randin.”
A némiképp szokatlan üzenetre annyit reagált Lauren, hogy sajnálja, hogy a srác pénzkidobásnak értékeli a randira fordított összeget, ha a találka nem a saját szája íze szerint alakul. És felvetette a fiúnak, hogy a pénzt jótékonysági célra fordítja.
„Magam szeretném eldönteni, hogy mire költöm a saját pénzem. Kérlek, utald át a következő számlaszámra: XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX”
Hogy átutalta-e az 5 dolcsit Lauren, nem tudjuk, de az internet csodálatos történettel gazdagodott.
