Az első telepesek 1971-ben foglaltak el Koppenhága belvárosának közvetlen közelében néhány, korábbi katonai létesítményt, ők alapították meg Christiániát, a szabad várost. A már messziről kannabisz szagot árasztó, jól körbehatárolt rész a szabadságot hirdeti. Az Európai Unión kívüli(nek mondott) területnek közel ezer állandó és sok ideiglenes lakosa van, akik egyfajta anarchiában élnek, hiszen nincs semmilyen rendfenntartó hatóság. Nincsenek adók és törvények, de van saját zászlójuk. Chistiania lakóinak nagy része gyengébb drogokat használ, az erős kábítószereket tiltja a helyi etika.
- Érezd jól magad
- Ne fuss, a futás pánikot kelt
- Ne fotózz, a könnyű drogok árusítása és fogyasztása még mindig nem legális
Turisták és dílerek egymás mellett, békében
Chistiania bejáratát már messziről jelzi egy jellegzetes zöld sarki épület, graffitizett sárkányok és angyalok néznek le a belépőkre. Az először idetévedő látogatók első lépései még elég bátortalanok, a törvényen kívüli övezettől azonban nem kell félni, végig megvan a biztonságérzete az embernek.
Nem csoda, hogy rengeteg idős és külföldi turista, sőt gyerekes család is felkeresi a helyet, bár számomra furcsa látvány volt a néhány éves gyerekek és a füves cigik közvetlen közelsége. Ha valaki mégis tartana az atrocitásoktól, részt vehet vezetett túrákon is, amiket a helyiek szerveznek.
Ingyen elvihető
A terület pereme leginkább egy erdős, elhagyatott roncstelephez hasonlít. Számos újrafelhasználásra váró elem pihen itt, amíg megtetszik valamelyik lakónak. A szétdobált dolgok között színes alkotások, kreatív képződmények, vendéglátóegységek és boltok sorakoznak. Kicsit bentebb ingyenes bazár várja a látogatókat: gazdátlan, elvihető játékok, ruhák, használati eszközök, dísztárgyak, műszaki termékek tűnnek fel. Egy piacon árulnak kézzel készített ékszereket, ruhákat, kiegészítőket, ajándéktárgyakat és persze hatalmas választékban könnyű drogok fogyasztásához használható eszközöket.
Az egyik legnagyobb turistaattrakciónak számító területnek egyedülálló státusza van, amelyet külön törvény szabályoz. Az 1989-as Christiánia törvény átruházta a terület felügyeletét a koppenhágai önkormányzatról az államra, ám a területtel kapcsolatban állandóak a jogi viták. Egyes kormányok megpróbálták felszámolni a közösséget, de eddig minden erőfeszítés kudarcba fulladt, mert a közvélemény támogatja fennmaradását.
Ahol tilos a fotózás
Chistiania főutcáján, az úgynevezett “zöld lámpás negyedben” nagyjából 500 méter hosszan sorakoznak kétoldalt apró bódék, amelyekből különböző kábítószereket árulnak. Ebben az övezetben tilos a fotózás, de az eladók sem kockáztatják meg, hogy felismerjék őket.
A bódék között hamburgerező és pékség is van, hátha megéhezne valaki bevásárlás közben.
Nem csak szívnak, dolgoznak is
A “zöld lámpás negyedből” kilépve feltűnik, hogy sok vállalkozás is működik odabent. Kovácsok, fafaragók, bicikliszerelők, galériák, gazdabolt, szuveníresek, mozi és termelői piac is várja a látogatókat, akiknek a kezében nem ritka munka közben egy-egy füves cigi. Kellemes meglepetés volt egy étterem, ahol organikus alapanyagokból készült nagyon jó minőségű, vegán ételeket árulnak szép, tiszta környezetben, valószínűleg kifejezetten turistáknak kitalálva. Komolyan mondom, a városban nehezen találni olyan finom ételt, mint amit ott árulnak.
Azt mondják, hogy Chistiania saját postahálózattal rendelkezik, van bent orvosi rendelő, és a szemétszállítást is maguknak oldják meg. Akinek kedve tartja, sétálhat egyet Chistiania lakóövezetében is. A helyi lakosok apró, színesre festett, extrémen díszített házikókban élnek. Erdei utakon, dombok között lehet rálelni otthonaikra. Közöttük játszóterek, és még egy nagyobb csónakázótó is a kikapcsolódni vágyók rendelkezésére áll.
