Kaptam Mónikától egy olvasói kérdést. Nem másolom be, csak röviden megfogalmazom. A pár évek óta mind szexuálisan, mind lelkileg kiegyensúlyozott társkapcsolatban él. Most várják első gyermeküket. Készültek, tervezték, és nagy szeretettel fogadják a babát. A pár hölgytagja kérdezi, hogy mit tegyen. Nem annyira kívánja a szexet, mint a teherbeesése előtt. Szabad-e egyáltalán a terhesség alatt szexuális életet élni?
Kedves Móni! Feladtad a leckét, mert fogós, ravasz a kérdés! Először nézzük meg, miért is élünk szexuális életet? Azért, hogy szaporodjunk, azért, hogy létrejöjjön a terhesség. Ezen okból tehát ne szexeljünk terhesség alatt, mert teljesen felesleges, okafogyott a dolog.
Már persze, ha állatok vagyunk, és csak az ösztöneink hajtanak minket.
A fajfenntartás parancsa. Ami a nőnek azt diktálja, hogy havonta csak egyszer peteéréskor pározzon, addig, ameddig létre nem jön a terhesség. Akkor hormonálisan bele is szól, és tesz róla, hogy ne kívánja a kismama a szexet.
Írhatnék egy csomó nagy betűs hormon nevet, meg olyan rondaságokat is, hogy parat, meg trop hormon, ami oda is, meg vissza is hat. Ezzel azt a látszatot is kelthetném, hogy marha okos vagyok, vagy egyáltalán értem, amit leírok, de azért sem mászom bele ebbe a csapdába. Ez maradjon az endokrinológusok pályája. Sokszor ők is csak találgatnak, de jobb is. Nem kell mindig mindent értenünk ahhoz, hogy rendben működjön a csodálatos szervezetünk.
Ez tehát a nőstény, de ott van a hím állat is, akinek az a belső parancsa és késztetése, hogy szórja a magját, vessen, hogy szaporodjon és aratni tudjon! Mindez megspékelve a szex adta örömmel, orgazmussal, amiről egy egészséges ember sem akar lemondani.
Azt mondhatjuk a férfi állat egy egyszerű szerkezet ilyen szempontból, mert ő csak megy előre, párosodik, szexel, dug, kefél, közösül, coitál, kinek mi tetszik, és túlságosan sokat nem gondolkodik.
Arra ott van a női állat, nem szőke agya. A gondolkodásra. Az előre tekintésre, a tervezésre, a taktikázásra. Akinek a célja, hogy megfoganjon, és egészségben felnevelje az utódját. Ezt csak a társával közösen tudja megtenni. Nem célja hát, hogy a párja elmenjen más cicababákat, mókuskákat, vagy mókuscickányokat megtermékenyíteni. Hiszen ezáltal csökkennek az esélyek a nagy barlangra, meg a vastag bundára is, hogy a négy karikás gurulós szekérről vagy a mindennapi betevő mamutról már ne is beszéljek!
Igen ám, de mi nem állatok, hanem emberek vagyunk. Így a naturális fajfenntartásra ráépült egy sor szociális tanulás, társadalmi elvárás, feladat. Vagyis cél az utód biztonságos kiviselése, felnevelése. Ehhez pedig a család az oltalom. Igaz, nagyon kékül a harisnya a nők lábán, a pici sejtecske kivételével az égvilágon mindent meg tudnak egyedül oldani, mégis ez a része az életnek, mármint a gyermeknevelés is társas játék. Minimum két főt igényel. Normál, ideális esetben egy anyát, és egy apát. Nem két anyát, vagy nagypapát, vagy nagybácsit, vagy társadalmat. De ez is más téma.
Lányom, aki elolvasta az írást, mielőtt kiengedtem volna, azt mondta, itt maradtam magamra, hagytak el az olvasóim, mert már megint az ősemberektől kezdtem el a lényeg helyett. Kérlek, maradj, és olvass tovább! Ez is fontos volt, hogy érthető legyek. :)
Mi legyen akkor terhesség alatt azzal a fránya szexszel?
Azt kell mondjam, hogy a kapcsolat jövője múlik azon, hogyan viselkedik a nő, hogyan viszonyul a terhesség alatt a szexhez és a párjához. Ez az első igazi nagy próbatétel mindkettőjük számára. Lesz még több is, mert ott lesz a szoptatás időszaka, azután, ha beteg lesz akár a gyerek, akár a pár valamelyik tagja, azután jön a következő gyerek(ek), stb. stb. Vissza fogják sírni azt az időt, amikor csak annyi volt a gond, hogy nem volt hol, ezért kiszorultak a kocsiba, vagy a természetbe. Ezekre a problémákra is fel kell készülni akkor, amikor tanulja a pár egymást a korai szakaszban.
Na, akkor mit tegyen a várandós nő? Elég skizofrén állapot, mert a természete és a szervezete ellen kell munkálnia. Hormonálisan azt súgja a belsője, hogy ne! (Megjegyzem, lehet ennek a fordítottja is. Előfordulhat, hogy terhesség alatt sokkal jobban kívánja a nő a szexet, mint előtte. És ez nem is emberfüggő, hanem minden terhesség más és más. Van, amikor megveszik a terhes nő egy jó szexért, és lehet a következő gyereknél a háta közepére kívánja, de nagyon! A tapasztalás szól belőlem, mert három gyereket szültem.)
Félti a benne lakó magzatot attól, hogy mit érzékel az aktus alatt. Félti, hogy fizikai sérülés éri, és ezt nem is alaptalanul teszi. Ha nem a jó öreg misszionárius pózt választják is, tehát ha a nő hasa közvetlenül nincs ütve nyomva, a nemi aktus akkor is nagy vongálással, fizikai ütéssel, nyomással jár, ami a méhszájat éri, irritálja. Ez az egyik veszélyforrás.
A másik pedig maga a spermium, az ondóváladék. Ez tele van férfihormonnal, ami arra készteti a nő méhszáját, hogy húzódjon össze, nyíljon meg, adjon szabad utat a spermiumoknak. Ez segíti a teherbeesést, de káros lehet ilyenkor.
A nő számító agya, ami ebben az esetben egyáltalán nem pejoratív jelző, azonban azt mondja persze, igen, természetesen! Akarom, (hagyom), mert akarod! Szükségem van rád, ahhoz, hogy felneveljük az utódunkat. Azt akarom, itt maradj, velem légy, számíthassak rád! Lehet szebben is fogalmazni, sőt kell is!
Nemcsak ösztön, hanem érzelmi szinten is megközelíthetjük. Érezheti azt a nő, sőt érezze is, hogy szeretlek, tisztellek, és meghozom érted ezt az áldozatot. Veled vagyok szexuálisan, kielégítelek, ha most éppen nem is kívánlak, mert biztonságot adsz nekem és a gyermekemnek cserébe.
Hogyan viselkedik mindeközben a férfi, aki már nem állat, hanem ember? Hasonlóan. Háttérbe szorítja picit az egóját, és empatikusan, tisztelettel fogadja, ha a terhes társa, aki az ő magzatát hordja a szíve alatt azt mondja, hogy most nem! Lemond néha picikét a testi örömről. Óvja, vigyázza azt a testet, amely az ő magját növeszti, hozzásegíti a génjeit a továbbvivésre.
Jól körbejártam ösztön, érzelmi meg testi alapon a témát. Most már tudjuk a miértet, jöjjön konkrétan a hogyan.
Hogyan is?
Hát finoman, kíméletesen! Most van itt először az ideje, hogy vizsgázzon, bizonyítson a pár, milyen választékosan, változékonyan ismerték meg a maguk és a társuk testét. Az erogén zónáikat, a gyönyör pontjaikat. Meddig jutottak el a pettingben. El tudják-e érni az orgazmust a nemi aktus, a hüvelyi behatolás nélkül is? Mert erre lesz szükségük. Ajánlanám, ha nem idegenkednék tőle, az anális közösülést. Ez nem bántja annyira a méhszájat, és a hormonhatás is ki van küszöbölve, de ezt mindenki maga döntse el, belefér-e. Amit én preferálok az a simogatás, masszírozás, kézimunka, az orális aktus, oda vissza 69-től egészen százig, a magyartól a franciáig bármilyen náció játszhat! :)
Örömhír azonban, hogy szülésindításra a 38. héttől ott lesz, mint csodamódszer egy kiadós közösülés és az aqua vitae, mint csodaszer.
Puszi Bársony! :)
