Minden korszaknak megvan a maga trendje a tetoválások között éppúgy, mint a divat világában. Nem túl régen mindenki koponyákat, skorpiókat, delfineket, meg nonfiguratív, „borneói” mintákat akart a testére. Csakhogy egy tetkót lehetetlen, vagy legalábbis nem olyan egyszerű lecserélni, mint egy megunt ruhadarabot. Többek között ezért annyira érthetetlen, hogy miért kezdik el annyian ész nélkül követni az aktuális irányzatokat.
A Vice újságírója, Sirin Kale felhívta Írország, és Nagy Britannia, legjobb tetoválóit, hogy megkérdezze őket arról, hol tart most a tetkódivat, mi az, amitől az utóbbi időben falra másznak. A művészek a negatív tapasztalataik mellett a legérdekesebb munkáikról is beszéltek.
Dublin
Ryan Sean Kelly, a The Ink Factrory művésze azt mondja, nem érti, hogy miért, de mostanában mindenki nyilakat szeretne: „ezt látom mindenkin, és hihetetlen mennyiségben kérik tőlem őket”.
Dublin Európa egyik bulifővárosa: néhány pint Guinness, és pohárka whiskey után rengetegen szeretnek bele utánozhatatlan atmoszférájába. Nem meglepő, hogy a tetováló slágerlistájának kiirthatatlan az Írország emblémájának számító háromlevelű lóhere.
Kelly azt mondja, hogy élete egyik legjobb élménye volt, amikor a húgának készített tetoválást. A minta egyszerű volt: egy kirakós játék darabja az autizmus emblémájával. Viszont az egész folyamatot hatalmas érdeklődéssel nézte végig a nő autista kisfia.
London
A Happy Sailor Tattoo művésze, Tota Volpe-Landi azt utálta a legjobban, amikor egy nő csuklójára kellett egy rózsaszín szárnyakon repülő, pufók kis angyalkát varrnia. A nyíltrendet ő is nagyon érzi: főleg lányok kérik, leginkább a bordáikra.
„Nagyon sokan jönnek ugyanazzal a fotóval, amit ugyanarról a weboldalról töltöttek le. Néha beszélgetek velük, és megkérdezem, biztosan nem akarnak-e valami mást, de olyankor úgy néznek rám, mintha drogot akarnék volna eladni nekik.”
Manchester
A 72 Tattoo művésze, Craig Hicks legnagyobb élménye az volt, amikor egy anya és újszülött gyermeke portréját készítette el egy nőnek, aki elveszítette a kisbabáját. A munka nem csak az érzelmi töltete miatt volt emlékezetes számára, de nagy kihívást jelentett, hogy a mintának a nő hasán húzódó sebhelyeket kellett eltakarnia.
Craig leginkább az órákat unja mostanában: „zsebórák, óra pupillában, óra rózsában, óra egy nagyobb órában: általában a húszas éveik közepén járó férfiak kérik őket. Egy ilyen ráadásul hat-hét óra alatt készül el, úgyhogy sok tetováló már nem is vállalja el, annyira unják” – mondja, majd elárulja, hogy őt mégsem az órák zavarják a legjobban.
A legkellemetlenebb szituáció az, amikor fiatal párok egyik tagja a szalonban győzködi a másikat: „miért nem akarod magadra tetováltatni a nevemet? Biztosan nem szeretsz eléggé.”
Sawansea
Cian Thomas Feaseynek ugyancsak a zsebóráktól van herótja: „általában szülők kérik, így örökítik meg a gyermekük születésének pillanatát, ami alapvetően szép gondolat, csak túl sok embernek van már” – mondja.
A Barber Ink tetoválója számára azonban az egyik legemlékezetesebb munkanap is egy viszonylag közkedvelt mintához kapcsolódik: „egy csapat srác jött be azzal, hogy mindannyian egy Superman emblémát szeretnének a bal farpofájukra. Később elmesélték, hogy nemrég meghalt az egyik barátjuk autóbalesetben, és nekik kellett azonosítaniuk. Csak a srác fenekén lévő Superman tetoválásról tudták.”
Glasgow
Glasgowban a futballhuligánok adják egymásnak az Eclectic Ink tetoválószalon kilincsét – mondja Gary Bunton, a művész. „A Rangers – Celtic rivalizálás meghatározó, de van közöttük egy szűkebb csoport, a horogkereszt srácok. Ők havonta-kéthavonta visszajárnak, és újra megkérdezik, hogy hajlandók vagyunk-e már rájuk szvasztikát tetoválni, de mindig ki kell ábrándítanunk őket.”
A divat hullámairól Bunton szerint az Instagram, és a Pinterest képmegosztók tehetnek: „az emberek böngésznek a feltöltött fotók között és mindegyiknek ugyanaz tetszik meg, ezért van mindenkinek ugyanolyan tetoválása: végtelen szimbólumok, meg a rohadt pontosvesszők. Vicc az egész.”
