Az ausztrál édesanya, Jane Prichard már jóval a szülés előtt tisztában volt azzal, hogy születendő kisfiát császármetszéssel hozza világra. Tudta, hiszen a kezdetektől fogva rettegett a természetes szüléssel járó fájdalomtól, aminek a rendszeres vizsgálatok alatt mindig hangot is adott. Végül az orvosok, hogy megkíméljék a félelem miatt kialakuló stressztől, belementek abba, hogy császármetszéssel szülhesse meg gyermekét.
Az, hogy az ausztrál orvosok igent mondanak a beavatkozásra, azonban korántsem volt annyira magától értetődő, mint amilyennek tűnik. Jane ugyanis különös kéréssel állt az orvosok elé: szerette volna, ha a hüvelyi úton szülő anyákhoz hasonlóan, ő is találkozhasson gyermekével közvetlenül a szülés után. Sőt, ő maga szerette volna világra segíteni a kisfiút.
„Ez volt az első ilyen műtét a kórházunkban” – mondja dr. Shiri Dutt, szülésznő, majd hozzáteszi, a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy az édesanya kezei sterilek legyenek, mikor kihúzza a gyermeket a saját testéből. „Megmosdattuk, fertőtlenítettük és kesztyűt adtunk rá, hogy elkerüljük a lehetséges fertőzéseket. De még így is sokáig aggódtunk az esetleges komplikációk miatt” – árulta el.
Szerencsére Jane ebből semmit sem érzékelt. Mint mondja, miután az orvosok felkészítették a babát arra, hogy az édesanyja kiemelje, jeleztek neki, hogy itt az idő. „Sosem fogom elfelejteni a pillanatok, mikor a sebész közölte velem, hogy rajtam a sor” – mondja Jane, majd hozzáteszi, abban a pillanatban, ahogy a mellkasára húzta kisfiát elöntötték az érzelmek.
„Zokogtam, mint egy gyerek. Még most is nehezemre esik szavakkal leírni, ami történt. Csodálatos volt” – mondta a most már kétgyermekes anyuka, majd hozzátette, örül annak, hogy a kórház esélyt adott rá, hogy aktív résztvevője legyen gyermeke születésének.