Tizenkét évvel ezelőtt, az akkor hatéves Xu Caifen és édesanyja épp a falujukhoz közeli vásárba tartottak nézelődni. Fogalmuk sem volt róla, hogy az életük nemsokára gyökeresen megváltozik, méghozzá egy buta figyelmetlenség miatt. Pedig így történt.
A zavart és mentálisan sérült édesanya ugyanis anélkül lépett le a járdáról kislányával, hogy előtte körülnézett volna. Épp egy érkező teherautó elé. Bár még gyerek volt, Xu azonnal felismerte a veszélyt és cselekedett: minden erejét összeszedte, hogy édesanyját ellökje az érkező jármű elől, arra viszont már nem maradt ideje, hogy ő maga is biztonságba ugorjon.
A teherautó átgázolt a lábain, és ezzel egy életre megbénította. Xu lábai ugyanis olyan súlyosan sérültek, hogy az orvosoknak amputálniuk kellett őket. Hónapokig kórházban feküdt és évekbe telt, mire megtanult lábak nélkül élni. De nem tört meg. Sőt, mint mondja, senkit sem hibáztat a vele történtek miatt. Főleg nem édesanyját.
„Neki köszönhetem az életemet. Képtelenség, hogy haragudjak rá” – mondta.
Évekkel a baleset után Xu, akit addig édesapja, Xu Honggui tanítgatott, felvetette, hogy iskolába szeretne járni. Az apja először nemet mondott: félt attól, hogy lányát a tanárok és az osztálytársai is kiközösítenék. De a lány nem érte be ennyivel. Újra és újra megpróbálkozott, míg végül 10 éves korában édesapja beleegyezett abba, hogy iskolába járjon.
Xu azt mondja, imád tanulni. Ahhoz, hogy eljusson a középiskolába, naponta négy kilométert gyalogolt a keze segítségével. Most azt mondja, a legnagyobb vágya az, hogy bejusson az egyetemre és olyan munkát szerezzen, amivel segítheti idősödő szüleit.
