Amikor gimnazista fiát 2001-ben leukémiával diagnosztizálták, Sheng Ru-zhi összetört. Az édesanya a People című lapnak elmondta, mindennél jobban szerette volna, ha egyetlen fia felgyógyul, csakhogy az orvosok semmi jóval nem biztatták őket. “Annak ellenére, hogy Zhang megkapta a szükséges gyógyszereket, az állapota nem javult. Végül három évvel később, 2004-ben feladta a harcot” – mondta a nő.
Sheng Ru-zhi a lapnak elmondta, fia halála után arra készült, élete hátralevő részét magányban, a gyászába feledkezve tölti majd, ám legnagyobb meglepetésére nem így lett. “A temetés után bezárkóztam a lakásba és csak sírtam” – idézi fel az asszony, majd hozzáteszi, nem hitt a fülének, mikor három nappal később meghallotta a kapucsengőt. “Nem vártam senkit, mert Zhangon kívül nem volt senkim.”
Képek forrása: Shanghaiist
Az ajtóban, Sheng legnagyobb meglepetésére fia hét legjobb barátja állt, akik mint kiderült, megígérték Zhangnak, hogy gondját viselik. “Bejöttek a lakásba, és élettel töltötték meg” – mondja a nő, majd hozzáteszi, a fiúk látogatása innentől kezdve rendszeressé vált. Egyikük, Fu Xia-Zheng, aki alig néhány sarokra lakkott Shengtől hetente beugrott hozzá. “Mikor megkérdeztem, miért csinálja, azt válaszolta, hogy mert közel lakik és van ideje.”
Sheng a People-nek elárulta, a fiúkra ma már úgy tekint, mint saját gyermekeire, és alig várja, hogy valamelyikük meglátogassa őt. “Az első látogatásukkor nem gondoltam volna, hogy évekig járnak majd hozzám. Ma már el se tudom képzelni az életemet nélkülük. Fiam helyett fiaimmá fogadtam őket.”
