Moe, a 13 éves beagle két hónappal ezelőtt, áprilisban adta fel azt a küzdelmet, amit hónapok óta vívott súlyos betegségével. Gazdái, Mary Architzel Westbrook és hároméves kisfia, Luke (és persze leginkább ő) a kutyus halála óta minden estéjüket azzal töltik, hogy levelet írnak Moe-nak. Mint kiderült azért, mert a kis Luke nagyon szerette volna tudna, hogy érzi magát a kutyamennyországban.
Képek forrása: Mary Architzel Westbrook
“Esténként odaülünk a konyhaasztalhoz: nálam papír-ceruza, Luke pedig diktál. Mikor végeztünk a rövidke levéllel, megcímezzük a borítékot “Moe Westbrook, Kutyamennyország, 1-es számú felhő”. És mikor ezzel is végeztünk, a levelet együtt bedobjuk a postaládába” – írta a Distinction Magazine-ban megjelent rövid esszéjében Mary, majd elárulta: esténként, mikor Luke már aludt, mindig kivette a ládából a levelet.
“Egyik este azonban megfeledkeztem a dologról, és mire reggel odamentem a postaládához, hogy pótoljam a mulasztásom, a levél már nem volt a ládában. Emlékszem, egy csomó dolog végigfutott az agyamon, végül arra jutottam, hogy a postás – miközben jót nevetett rajtunk – egyszerűen kidobta a kis levelet.”
Mary ezután el is felejtette a történteket, mígnem június 10-én olyan meglepetésben volt része, amire elmondása szerint még álmában se gondolt volna. “Mikor kinyitottam a postaládánkat, egy fehér borítékot találtam benne. Nem volt rajta se bélyeg, se feladó. A küldő csak annyit írt rá, hogy “Moe-tól” – idézte fel Mary a megható pillanatot. “Gyorsan kibontottam a borítékot és ezt a néhány soros levelet találtam benne:
“A kutyamennyországban vagyok. Egész nap játszom, boldog vagyok. Köszönöm, hogy a barátom voltál. Szeretlek Luke.”
Mary a magazinnak írt esszéjében bevallotta azt is, az ismeretlen postás kedvessége szíven találta. “Miután elolvastam a néhány sort, rájöttem, hogy az emberek jók, és hogy néha egy ilyen apró gesztus is elég ahhoz, hogy visszanyerjük a hitünket bennük.”
