“Megöltek, majd szeméttelepre dobtak egy újszülött kislányt” – szabad fordításban valahogy így hangzott az a bizonyos szalagcím, ami 12 évvel ezelőtt, alapjaiban változtatta meg Bernarda Gallardo életét. A chilei asszony, aki abban az időben már kacérkodott a gondolattal, hogy örökbefogad egy gyermeket, a cikk elolvasása után egy szempillantás alatt döntött: kerül, amibe kerül, tisztességes temetést szervez ennek a szerencsétlen gyermeknek.
Ha nincs senkije, akkor szemét
Gallardo akkor még nem tudta, hogy ahhoz, hogy a szertartást ténylegesen meg is tarthassa, több hónapnak kell eltelnie, miközben egyik hivataltól a másikig zarándokol, és száz különféle módon bizonyítja, hogy csak és kizárólag az együttérzés, és nem vérszerinti kötelék kapcsolja a kislányhoz. Akit időközben Aurorának keresztelt el.
Képek forrása: soychile.cl
A chilei nő erőfeletti küzdelméről a BBC írt hosszú cikket, melyből többek között kiderült, még azelőtt, hogy egyáltalán elindíthatta volna az örökbefogadási procedúrát, Bernardának el kellett érnie, hogy az orvosszakértők kijelentsék, a kislány élve született. Ennek hiányában ugyanis Aurora testét egyszerű orvosi hulladékként kezelték volna, és mint ilyet, Bernarda nem fogadhatta volna őt örökbe.
Miért akarja örökbefogadni, ha halott?
Miután a vizsgálat bebizonyította, hogy Aurorát megölték, Bernarda végre bíróságra vihette az örökbefogadási kérését. Azt mondja, a legnehezebb az volt, hogy meggyőzze a bíróságot, hogy a gyermek nem a sajátja, a bíró ugyanis biztos volt benne, hogy Gallardo a vérszerinti anya, és csak azért szeretné visszakapni a gyerek testét, mert kínozza a lelkiismeret. Miután bebizonyosodott, hogy Gallardo csak jót akar, a bíró elárulta, ez volt a legfurcsább eset, amivel pályafutása során találkozott: eddig ugyanis senki sem harcolt ennyit azért, hogy örökbefogadhasson egy halott gyermeket.
A kislány temetésén ezt követően 500 ember vett részt, akik mind kivették a részüket a különleges kislány rövid életének ünneplésében. “Az egész olyan volt, mint egy hatalmas szülinapi buli: gyerekek, orvosok, ápolók, sőt, még a helyi sajtó képviselői is eljöttek. Énekeltünk, verseket olvastunk Auroráról, és jól éreztük magukat.”
Mintha nem történt volna semmi…
Egy nappal később jött a hír, hogy azon a szeméttelepen, ahol Aurorát találták, a guberálók ezúttal egy kisfiú holttestére bukkantak. Bernarda összetört. Úgy érezte, a hónapokig tartó küzdelme hiábavaló volt. Hogy nem érintett meg semmit.
Örökbefogadta a kisfiút is, akit Manuelnek nevezett el, majd országos kampányt indított, hogy elérje, a nem kívánt gyermekek is kaphassanak egy második esélyt. “Azt szeretném, ha tudnák, nem a szeméttelep az egyetlen megoldás. Hogy ott az örökbefogadás is” – mondta Bernarda, aki Aurora óta 3 gyermeket fogadott örökbe: Manuelt, Victort és Cristobalt.
