Megújulva nyit ki csütörtök este a Sziget szervezőinek szabadtéri bulihelye, a Rákóczi híd pesti hídfője alatt elterülő Budapest Park. Minden nagyobb és szebb, kényelmesebb, több a szolgáltatás is, és úgy tűnik, visszavettek a tavalyi mesevilágból, melynek mottója „hagyd kint a valóságot”. A mottó maradt, ám a nagyszínpadra felkúsztatott óriási műnövények lekerültek, Rimóczi Imre művészeti vezető ugyanis nem volt elégedett a hatással. Az idei viszont nagyon jól működik majd, mondta.
Végighallgattuk őt és a Sziget-vezér Gerendai Károlyt, elolvastuk a velős sajtóanyagot, ám mielőtt kikopiztuk volna azt és az idézeteket, szerencsére kinyitottuk a hivatalos programajánló füzetet is, amelyben olyan mondatokra bukkantunk, hogy elkerekedett szemmel habzsoltuk az egész kiadványt. Kész, nincs tovább programajánló-széppróza, a Park ismeretlen (sajnos nincs impresszum!) szövegírója a szó szoros értelmében kimaxolta a műfajt, mi pedig, mi mást tehetnénk, alázatosan idézzük őt.
A sövényen túl több mint tízezren szabadulnak meg a gátlásaiktól és együtt szállnak, éreznek, játszanak a legnagyobb hazai és világsztárokkal, akik a legkülönbözőbb stílusban rajzolják meg és színezik ki a bulikat. A koncertek után négy tánctéren dübörög a dob meg a basszus, serceg a bakelit és repülnek a lezárt agyak kulcsai, bele az éjszakába. Ha a rakpart már nem bír több szerelmet, gyere kicsit följebb, a pesti oldalon, a Rákóczi híd lábához és áprilistól szeptemberig hagyd kint a valóságot!
Több a mosdó, kevesebb a sorban állás, több a fun. (…) Próbáld ki a Heineken Lounge-ot, ahol 15 fotel vár téged és a barátaidat, valamint egy bazi nagy hordó tele Heinekennel. Onnan nézni a koncertet elég pimp. (…) A legjobb estének is van legjobb része. Egész évadban italakciókkal várunk benneteket, hogy nálunk ne a fellegekben járjatok, hanem az űrben szálljatok!
Amikor a zenészek lemennek a Nagyszínpadról, hogy koccintsanak veletek, a nézőtér tánctérré változik, hormonok robbannak, és íródnak életedben a legvadabb fejezetek. Mert a Parkban – és ezt vésd jól az eszedbe – az este vége hajnalban van! (…) A so-called Szokol, a bakelit, a Táncdalfesztivál és az igényekre vak elit, ami ellen lázadt minden egyes sláger – ezek kelnek itt (a Retro kertben – a szerk.) életre, ha elég volt a mából, beülsz az időgépben és repülsz a mosttól nagyon távol.