Ez a gidácska a kanadai Jungle Cat Vadasparkban látta meg a napvilágot, ám még incifinci korában bajba került. Történt ugyanis, hogy anyukájának nem volt elég teje ahhoz, hogy Millie – mert így hívták – telirakhassa a pocakját. Nagy volt a rémülete, mikor egy szép napon az egyik gondozó hazavitte! Na, de egy kecskegidát nem olyan fából faragtak ám, hogy sokáig megilletődjön! Hamar összeszedte magát egy embergida ölében, aztán már semmi sem állíthatta meg!
A kíváncsi, és láthatóan bátor Millie változatos kalandjai soránmegismerkedett az emberekkel és a kutyapajtásokkal, tökélyre fejlesztette a lépcsőzés tudományát, ha éhes volt cumisüvegből evett (de megkóstolta a rendes kecskekosztot is), meghódította a bent a bútorokat és kint a kertet, sőt, még gördeszkával is játszott.
Egy nap, mikor Millie már kissé nagyobbacska kecskévé cseperedett, úgy érezte, hogy még több felfedezni valót rejt a világ körötte, mint szimplán a ház táját. (Arról nem is beszélve, hogy kicsit elege volt már a baromfiakból.) Így, néhány barátja társaságában és segítségével nekivágott hát, hogy körülnézzen kicsit a közeli erdőben, parkban és gördeszka-pályán.
Bizony, még egy hídon is átmerészkedett, pedig hangosan kopogott a patácskái alatt! Kalandja annyi önbizalommal töltötte meg, hogy az otthon házsártoskodó szárnyasoktól sem futamodott meg többé. Aki nem hiszi, nézze meg a felvételt róla!
