Amikor 19 hónapos korában Jennifer súlyos epilepsziás rohamot kapott, és a kórházban kómába esett, szüleit felkészítették a legrosszabbra. “Az orvosok azt mondták, Jennifernek legfeljebb hat órája van hátra, és arra buzdítottak, hogy búcsúzzunk el tőle” – emlékszik vissza élete legnehezebb óráira a most 21 éves Jennifer édesanyja, Helen Burt.
Bár az orvosok akkor meg voltak róla győződve, hogy a kislány meghal, Jennifer máshogy gondolta. Tovább küzdött, felébredt a kómából, és bár időlegesen megvakult és a végtagjai lebénultak, élt. Helen úgy döntött, feladja jól fizető menedzseri állását, hogy a nap 24 órájában beteg lánya mellett lehessen. “Ez azt jelentette, hogy a következő 10 évben 90 percnél többet nem aludtam soha egyvégtében. El sem tudom mondani, mennyire kifárasztott, de a tudat, hogy a lányom él és gondoskodhatok róla, erőt adott” – vallotta be.
Kép forrása: mirror.co.uk
A brit család soha nem adta fel a reményt, hogy lányuk állapota javulhat majd. Speciális terápiákra és kezelésekre jártak vele, melynek köszönhetően Jennifer visszanyerte a látását, és részlegesen megtanulta mozgatni a karjait és a kézfejét is. 16 éves korában a kamasz lány élete újabb fordulóponthoz érkezett: szülei elérték ugyanis, hogy felvegyék egy speciális iskolába, ahol hozzá hasonló betegségben szenvedő kamaszokkal együtt olyan képességeket sajátíthat el, melyek megkönnyítik majd életét.
Az iskolának hála Jennifer most megtanult kommunikálni is. Az első szavakat, melyeket ő maga adott a gép szájába, anyák napjára időzítette (Nagy-Britanniában és Írországban idén március 15-én ünneplik), hogy meglepje édesanyját. A fiatal nő első, megható szavairól videofelvétel is készült, íme:
