“Sosem felejtem el, mikor először láttam a róla készült videót: csak ült ott az ágyában, nézett a kamerába, aztán váratlanul elmosolyodott. Azt hiszem abban a pillanatban vesztem el” – idézi fel az első pillanatokat a most 40 éves Claire Patterson. A fotográfusként dolgozó brit nő saját bevallása szerint akkor már régóta gondolkodott örökbefogadáson. “Egész addig túlságosan lekötött a szakmai előmenetelem és mire észbe kaptam, ott álltam közel a negyvenhez férj és család nélkül.”
Claire ekkor vett egy nagy levegőt, és úgy döntött, belevág az örökbefogadási procedúrába. “Már a folyamat legelején kikötöttem, hogy nem szeretnék fogyatékkal élő, vagy súlyos betegségben szenvedő gyermeket örökbe fogadni, hiszen egyedülálló szülőként nem tudtam volna összeegyeztetni a hivatásommal egy állandó felügyeletre szoruló gyermeket.”
Képek forrása: Claire Patterson
Az asszony elmondása szerint a bizottság figyelembe vette a kérését, nem sokkal később pedig jelezték neki, hogy a videón látott kétéves kisfiú örökbefogadó szülője lehet. “El sem tudom mondani, mennyire izgatott voltam, remegett a kezem, amikor először átöleltem őt” – meséli. Claire boldogsága azonban hamarosan szertefoszlott, mikor két héttel az örökbefogadás után rájött, hogy kisfia semmit sem úgy csinál, ahogy a korabeli gyerekek.
“Nem forgott, nem mászott, és egy szó kivételével még csak nem is beszélt” – mondja, majd hozzáteszi, az igazán komoly bajok csak egy évvel az örökbefogadás után, 2012-ben kezdődtek. “Épp a szüleimhez utaztunk, mikor félreálltam tankolni. Hátrapillantottam, hogy meggyőződjek, a kicsivel minden rendben van, és ekkor vettem észre, hogy rángatózik.”
A kisfiúnak ekkor kezdődtek állandó, epilepszia-szerű rohamai, melyekről nem sokkal később kiderült, hogy egy a születésekor bekövetkezett agysérülés következményei. Claire a hír hallatára összeomlott. Mint mondja állandó készültségben élt, sosem tudta, menniük kell-e aznap a kórházba, vagy sem. Végül, egy alkalommal, mikor úgy tűnt, fia belehal a rohamba, úgy döntött, nem csinálja tovább.
A két év alatt Claire számtalan fotót készített a kisfiúról
“Felhívtam a szociális munkásunkat, és közöltem vele, hogy a fizikális és mentális erőm végére értem, és hogy nem tudom tovább nevelni a kisfiút” – mondja, majd hozzáteszi, noha a szakember megértőnek mutatkozott, később komoly csatát kellett vívnia azért, hogy a hatóságok elismerjék, nem azért vették el tőle a gyermeket, mert alkalmatlannak bizonyult, hanem mert önként lemondott róla.
“Számomra fontos volt, hogy ez a megjegyzés felkerüljön a papírjaimra, hiszen szeretnék újra örökbefogadni, és nem szeretném, ha emiatt utasítanának el” – zárta Claire.
