Amikor 16 éves korában Susan Hughes-zal közölték orvosai, hogy természetes úton sosem lesz saját gyereke, a kamaszlány összetört. “Emlékszem menstruációs problémákkal mentem orvoshoz, és azt hittem, sőt, biztos voltam benne, hogy egyszerű gyógyszer megoldást jelent majd. Ehhez képest, mikor közölték velem, hogy egy ritka fejlődési rendellenesség, a Mayer Rokitansky Kuster Hauser – szindróma miatt nem fejlődött ki a méhem, nem akartam hinni a fülemnek.”
Susan aznap sírva ment haza. “Mikor beléptem a házba és megláttam a nővéremet, a nyakába zuhantam és hosszú percekig csak zokogtam. Nagy nehezen sikerült elmondanom, mi bánt, mire Sarah egyszer csak felállt és megesküdött rá, hogy ha eljön az idő, mindent megtesz majd azért, hogy anya lehessek.” Ez a nap végül 17 évvel később jött el, mikor Susan és 36 éves férje, Mike úgy döntött, bővítenék a családjukat.
Kép forrása: Daily Mail
“Mike az elős pillanattól tudott a betegségemről, ennek ellenére sosem adta fel a reményt, hogy egyszer közös gyerekünk legyen. Nyolc évvel az esküvőnk után, mikorra felmértük az összes lehetőségünket, úgy döntöttünk, megkeressük Sarah-t és megkérjük, hogy hordja ki a gyermekünket” – emlékezett vissza élete fordulópontjára Susan. Az idősebb testvér, aki addigra már három egészséges gyermeknek adott életet, húga elmondása szerint gondolkodás nélkül igent mondott a kérésükre.
“A napot, amikor Sarah felhívott az örömhírrel, sosem fogom elfelejteni. Csak annyit mondott a telefonba, hogy “Susan, anya leszel!”, én pedig azonnal zokogni kezdtem. Azt hiszem az volt életem legboldogabb pillanata.” A kis Dougie végül kilenc hónappal később, egy problémamentes terhesség végén született meg. “Nincsenek rá szavak, hogy leírjam, milyen érzés volt őt először a karomba venni” – mondja Susan, majd elárulja, élete végéig hálás lesz testvérének azért az ajándékért, amit tőle kapott.
