Alig néhány nappal azután, hogy férje, Samuel Forrest és pár napos fia, Leó világszerte ismert lett, megszólalt a családi dráma női főszereplője, a “kegyetlen anya” Ruzan Badalyn is. Az örmény nő azért döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé lép, mert úgy érzi, az egész világ ellene fordult, és olyasmikkel támadnak rá, amiket nem is követett el. Mindezt azután, hogy férje az ABC News amerikai hírcsatornának adott interjújában azzal vádolta meg, hogy sorsára hagyta kisfiukat, csak mert Down-szindrómával jött a világra.
A szóban forgó interjúban Samuel Forrest elmondta, nem tudtak arról, hogy gyermekük veleszületett betegséggel jön majd a világra. Ahogy ő személy szerint arról sem tudott, hogy felesége szülőhazájában bevett gyakorlatnak számít, hogy egy sérült babával kapcsolatban a szülő dönt arról, megtartja-e a beteg kicsit vagy az állam gondjaira bízza. Az apa szerint Leóról anyja már abban a pillanatban lemondott, ahogy közölték vele, hogy beteg. “Ultimátumot adott nekem. Közölte, hogy vagy a gyerek megy, vagy ő” – idézte fel felesége szavait az apa.
Képek forrása: GoFundMe
Mivel Sam képtelen volt sorsára hagyni gyermekét, inkább a házasságát áldozta fel, és bár nincs gyereknevelési tapasztalata, azóta maga gondoskodik kisfiáról.
“A gyerekem jövőjét tartottam szem előtt”
Mikor az apával felvette a kapcsolatot, az ABC News riportere megpróbálta szóra bírni az édesanyát is, Ruzan azonban nem élt a lehetőséggel, bár azt elismerte az újságírónak, hogy a közelmúltban kisfiút szült, ahogy azt is, hogy nem sokkal később beadta a válókeresetet is. Ruzan most egy Facebook-posztban tette közzé a saját verzióját, melyben azt állítja, kisfia születésének napja élete legboldogabb napja volt.
“Január 21-e volt eddigi életem legszebb napja, hiszen végre valahára életet adhattam a gyermeknek, akire olyan régóta vártam. A fiam reggel fél hétkor született, császármetszéssel. Miután magamhoz tértem az altatásból, az első dolgom az volt, hogy a gyermekem hogyléte felől kérdezősködjek. Pánikba estem, mikor a körülöttem lévő orvosok és ápolónők gondterhelt arcába néztem. Aztán jött a diagnózis, ami úgy hangzott, mint egy ítélet: “A gyermeke Down-szindrómával jött a világra.” Senki sem tudja elképzelni, mint mentem keresztül abban a pillanatban” – írta.
Miután felócsúdott az első sokkból, Ruzantól azt tudakolta orvosa, megtartja-e a babát. “Életem legnehezebb döntését kellett meghoznom alig néhány óra alatt” – emlékszik vissza. “Nem akartam, hogy a fiam olyan országban nőjön fel, ahol a hozzá hasonlóan beteg embereket megbélyegzik, kirekesztik. Azt akartam, hogy legyenek lehetőségei egy boldog és teljes életre” – magyarázza.
Az asszony saját bevallása szerint azután határozott úgy, hogy férjére bízza gyermekét, hogy meglátta a szánalmat az orvosok és a hozzátartozói arcán.
“A férjem nem állt mellém”
Ruzan szerint a gyors válás hátterében sem az áll, amit a férje állít. “Nem volt ultimátum. Mikor bejött hozzám, a gondolataimmal küszködtem. Fogalmam se volt, hogy mit tehetnék, csak azt tudtam, hogy a legjobbat akarom a gyerekemnek. Félreérthette a jelzéseimet” – írta a nő, aki elárulta, férje ezután távozott a kórházból, majd megüzente, hogy a gyerek mostantól nála van, és többet nem is beszéltek.
Ruzan (a képen balra) a gyereke érdekeit tartotta szem előtt
Kép forrása: Facebook
“Azért akarok elválni tőle, mert életem legnehezebb perceiben képtelen volt mellém állni. Miután elkezdte terjeszteni a történetét, megpróbáltam vele beszélni. Többször is, de eredmény nélkül. Nem akart közös megoldást, és meg se fordult a fejében, hogy a gyermekünket együtt is nevelhetnénk Új-Zélandon” – mondta.
“Az én ajtóm mindig nyitva lesz”
Azután, hogy az anya vallomása kikerült a netre, a Daily Mirror című brit lap megkereste az apát, és kérte, reagáljon a leírtakra. A férfi elmondta, nem szeretné, ha döntése miatt meghurcolnák feleségét, ám kitart amellett, hogy Ruzan ultimátumot adott neki Leóval kapcsolatban.
“Bízom benne, hogy a kapcsolatunk nem ért ezzel véget. Az én ajtóm mindig nyitva áll majd Ruzan előtt, ám ehhez szükség van arra, hogy olyannak fogadja el Leót, amilyen.”
