Gina Zainával beszélgettünk ismét, tudják, aki volt már Indiában zenész, Bulgáriában kutató, Pakisztánban műsorvezető, Zalában biokertész. Most az újabb utazásairól szerettünk volna dumálni, ehelyett bevezetett minket egy mágikus-spirituális-hippis mozgalom titkaiba, de igazából nem bántuk meg.
Az előző rész tartalmából: „Bollywoodba szeretnék menni, de Zalát még megmutatom” – ezzel az ígérettel búcsúztál legutóbb. Sajnos még nem volt alkalom, hogy megmutasd, de ahogy a Facebook-oldalad elnéztem, te is mindenhol jártál azóta, csak Zalában és Indiában nem.
Jól láttad: Erdély, Spanyolország, Portugália, Marokkó volt helyette. És holnap indulok Dubajba.
Akkor, ha lehet, menjünk végig a stációkon.
Erdélyben Gillich Istvánnal, Magyarország egyik legjobb természetgyógyászával jártunk. Egy indiai jógi tanítványának van egy vendégháza Torockón; ott laktunk, előadásokat hallgattunk, feltöltődtünk, kibeszéltük a bajainkat. Maga a jógi is minden évben eljön, és előadásokat tart; sőt a könyvében is ír Magyarországról, ezt hallgasd: „A magyarok olyanok, mint a vadlovak, minden irányba rohannak; csoda, ha együtt tudnak dolgozni egy feladaton.” Jól mondja, nem?
Meglehetősen. Erdély után hogyan kerültél Dél-Európába?
A rainbow-sokkal mentem ki, mert…
Bocs, de ezt itt és most fejtsük ki az olvasók kedvéért.
A Rainbow Family of Living Light egy hetvenes évek óta létező mozgalom, Amerikából indult, de ma már a világ minden pontján jelen vannak. Spirituális találkozókat tartanak ősi indiai, maja és egyéb hagyományok alapján; a világtól elvonulva, erdők közepén. Vezetők nélkül, mert tanácsok döntenek; pénzmozgás nélkül, mert cserebere zajlik. És kötöttségek nélkül.
Hogy kerültél velük kapcsolatba?
Még sok-sok évvel ezelőtt, Angliában bukkantam rájuk; aztán évekkel később találkoztam magyar rainbow-sokkal Törökországban, és most az utóbbi fél évben nagyon belelendültem.
Ezek szerint nálunk is működik?
Hogyne, annyira, hogy Bakonyban volt egy nagy nemzetközi találkozó.
Feltételezem, ott voltál.
Igen, de nem végig. Egy ilyen esemény mindig egy hónapig, teliholdtól teliholdig tart.
És nem muszáj végig ott lenni?
Nem. Semmi nem kötelező. Nem kell pénzt beadni, nem muszáj dolgozni.
Nincs sehol kifüggesztve alaptörvény? Rainbow-s NER?
Van egy írásos szabályzat elvileg, de nem igazán terjed, így sokan nem ismerik. De állítólag majd valamelyik rainbow-s testvér át fogja küldeni.
Így szólítjátok egymást?
Igen. Mindenki brother vagy sister (fivér/nővér). Ha valaki rosszkedvű vagy sír, azonnal csomóan odarohannak, megölelgetik, megkérdezik, mi a baj. Néha nehéz eldönteni, milyen kapcsolat van az egyes emberek között. Este meghitten ölelkeznek, aztán másnap kiderül, hogy csak barátok.
Tényleg, ha már ennyire kommunás-hippis világ: a szerelem is szabad?
Erről írt egy barátom egy nagyon jó cikket. Nem igazán tud működni a szabad testi szerelem. Egyrészt a spiritualitás, másrészt a rossz higiénia miatt. Persze hallottunk már olyat, hogy valakik egy Rainbow-n jöttek össze, ott volt az esküvőjük, ott bomlott fel a házasságuk, vagy hogy ott fogant meg a babájuk.
Akkor nem is úgy kell elképzelni, hogy mindenki meztelenül járkál.
Nem. Előfordul persze, de én például nem vállalkoznék ilyesmire, annál azért konzervatívabb vagyok.
A hippikről az átlagember a drogokra is asszociál; ezzel mi a helyzet a rainbow-kon?
Vannak, akik élnek bizonyos szerekkel, pedig az egésznek pont a megtisztulás lenne a lényege.
Fotó: facebook.com/rainbowfamilygatherings
Azt mondtad, hogy nincs pénzmozgás. Hogy működik akkor a rendszer?
Cserealapon. Szolgáltatásokért, kezelésekért, tanácsadásokért is lehet barterben fizetni – van jóga, párkapcsolati tréning, workshop, masszázsok. Ha mindenképp eladsz valamit, csak fél áron adhatod. A rendezvény költségvetése pedig úgy működik, hogy egy Magic Hatbe, azaz varázskalapba gyűjtjük minden nap az adományokat – ki-ki annyit ad bele, amennyit szeretne. Van, aki egyszerre száz eurót, és van, aki meg semmit. És aztán ebből a közös pénzből fedezzük a felmerülő költségeket.
Mint például?
Például a környéken vásárolunk terményeket, zöldséget, gyümölcsöt, fűszereket – lehetőleg biocuccokat, támogatva ezzel a helyi gazdálkodókat.
De egy erdő közepén honnan tudjátok, mit honnan érdemes beszerezni?
Nálunk például úgy működött, hogy a városban egy barátunk kinézett mindent az interneten, ő telefonon továbbította az információt, és így tudtuk, mit hol keressünk. Persze a rendezvények előtt is felkészülünk.
És ha a fesztiválon kell valakinek pénz, csak benyúl a kalapba? Nem volt még lopás?
Dehogynem. Ilyenkor megpróbáljuk a tettest győzködni, jó útra téríteni, vagy legrosszabb esetben indián szabály szerint kikötözzük egy fához. És ha sehogy máshogy nem megy, hazaküldjük.
Ha nem becsületkassza-módszerrel, akkor hogyan működik a pénzkivét?
A pénz felhasználásáról minden alkalommal néhány fős tanácsok döntenek, szavazással. A legvégén pedig kitaláljuk, hogy mi legyen a maradék pénzzel – mennyit küldünk a következő világtalálkozóra, mennyi marad a rendező helynek, mennyit adjunk az utazó karavánoknak. Hisz van, aki egész évben utazgat lakókocsikkal.
Hogy lehet bekerülni a tanácsokba?
Én például vállalkoztam rá, hogy élelmiszer-beszerző leszek a magyarországi Rainbow-eseményen, így engem bevettek. Jó, hogy volt magyar tag, mert így képviseltem a helyi érdekeket. A németek például otthonról akartak hozatni különleges fűszereket; ami ugyan nem volt drága, viszont így nem a magyar termelőket támogattuk volna; ezért is muszáj volt benne lenni a tanácsban.
Van több testület is?
A pénzről a Magic Hat (Varázskalap) Council dönt. Aztán van minden reggel a Morning Council: ilyenkor csak az beszélhet, akinél egy feldíszített bot, a Talking Stick (Beszélő Bot) van – a többieknek pedig csöndben kell hallgatniuk. Ez egy szent dolog – egy indián hagyomány. Persze sokan átalusszák az előző napi buli miatt. Aztán van a Vision Council, ahol a közeljövőre vonatkozó terveket lehet megtárgyalni. Ha valaki szeretne egy csapattal elutazni Guatemalára, hogy lovakat tenyésszen, akkor ezt felveti a tanácsnak.
És hogy ér véget egy Rainbow?
Van egy úgynevezett Vision Quest, ami arról szól, hogy mit fogunk tenni a tábor után. A végén pedig négy napig nem eszünk, nem iszunk; ülünk egy Tamascal nevű, indián hagyomány alapján ágakból, pokrócokból megépített szaunaszerű kamrában. Bent a kövek izzanak, az emberek izzadnak – és négynapi böjt és izzadás után megnyílnak. Egy sámán közreműködésével. A spanyol Rainbow-n például a sámán segítője voltam.
Fotó: Gina Zaina (egymásról, a résztvevőkről nem készítenek fotókat a találkozókon)
És akkor mindenki hazamegy?
Nem mindenki. Több országban is vannak Crystal Landnek (Kristályföld) nevezett vidékek, ahol a helyiek megpróbálnak berendezkedni állandó, teljesen önellátó életvitelre.
Ez mennyire lehetséges?
Borzasztó nehéznek tűnik.
Nálunk is van?
Igen, a Bakonyban. A világ legnagyobbja pedig Costa Ricában, ott hatalmas földeket vettek családok. Van permakulturás kertészet, meg minden.
Jártál Crystal Landen?
Amikor Portugáliában voltunk, meghívtak, de egy pók miatt nem jött össze.
?
A spanyol tengerparton egy mérges pók megcsípett. Pár napig csak kisebb sebbel járt, kezelgettem, aztán elfertőződött, végül egy portugál kórházba kerültem, brutális antibiotikum-kúrára.
Jesszus! És ha egy Rainbow-eseményen történik mindez?
A látogatók között akadnak orvosok; de a fesztiválokon sok mindent meg lehet oldani gyógynövényekkel. Kivéve, ha mondjuk sok a fertőzés, akkor más a helyzet; Romániában például hatalmas sár volt, rengeteg embert kellett a rendelőbe küldeni. Ilyenkor hasznos, ha van egy EU-s biztosításod.
Fotó: Gina Zaina
Milyen arcokkal találkozol egy ilyen eseményen?
Nagyon érdekes figurák. A tűzzsonglőrtől a megcsömörlött bankárig.
Fogják magukat, és otthagyják a polgári életüket?
Vannak ilyenek. Mindent hátrahagyva kiköltöznek az erdőbe. Mások meg egész évben járják a Rainbow-eseményeket; szezonális munkákból élnek. A török táborban találkoztam egy milliomossal, akinek jachtjai voltak, de most földeket vett a pénzéből és odahívja a rainbow-sokat, hogy ott gazdálkodjanak. De ismerek magyar lányt is, aki jól fizető, bár stresszes PR-os munkát feladott, és már így él.
Főleg fiatalok, gondolom.
Vannak gazdag szülők tinédzser gyerekei, de idősebbekkel is találkoztam. Volt például egy orosz zongorista nő. Hozzám is eljött Budapestre; itt zongorázott egész nap, gyönyörűen. Elvált, aztán kiment Amerikába, csatlakozott a Rainbow-hoz, de őt nem akarják befogadni, mert mindig ellentmond a tanácsok által elfogadott véleménynek.
Mennyire legális ez az egész Rainbow-dolog?
Van ahol igen, máshol nem. Volt már rá példa, hogy a rendőrség feloszlatta. Marokkóban például abszolút illegális; hiába kérnél engedélyt, nem adnak. Amikor ott jártunk egy karavánnal, felírták az adatainkat, mindent tudtak rólunk, minden lépésünket figyelték. Olyan titkosrendőrségük van, hogy ihaj.
Marokkó… kezdek összekavarodni. Foglaljuk csak össze a Rainbow-útvonaladat!
Repülővel Spanyolország, ott végig lakókocsival mentem a lengyel karavánosokkal, onnan BlaBlaCar nevű fizetős telekocsival Portugáliába, megint Spanyolország, majd komppal Marokkó, végül Budapest.
És holnap indulsz Dubajba.
Igen, egy gazdag pakisztáni barátom megnősül, és előtte még szeretne a barátaival bulizni egyet Dubajban, úgyhogy meghívott minket. Ha minden jól megy, találkozom Pakisztán leghíresebb producerével is.
Akkor van egy tippem, honnan jelentkezel be legközelebb.
Nem, nem! Előbb befejezem az egyetemet.
