Budapesten, a Syma sportcsarnok egyik sátrából lövések hallatszanak. Nem hívunk rendőrt, nem menekülünk, tudjuk, nincs vész. Megtaláltuk a lőteret és interjúalanyunkat, a zalaegerszegi Somogyi Pétert, ahogy barátai ismerik, Somát. Egyedül ő lövöldözi a céltáblákat így délelőtt, ő sem gyakori vendég itt. Pesten volt dolga, és nem szívesen hagy ki egyetlen napot sem gyakorlás nélkül. Fotósunk is rögtön célba veszi Somát, szemből a céltáblák felől. Egy pályával arrébb áll, de kicsit izgul, nem kap-e golyót.
Fotók: Berecz Valter
„Ekkorát még nem hibáztam!” – nyugtatja Péter nevetve egy jókora légpuskával a kezében. És valóban, a papírcéltáblának csak a közepén nő a lyuk, beszélgetés közben is igen pontosak a találatok.
Lassan húsz éve űzi ezt a sportot a 31 éves férfi. Nem ilyen profi fegyverrel kezdte persze.
„Játék puskám amióta az eszemet tudom, mindig volt, az első valódi lövéseket kiskamaszként búcsús puskával adtam le a céllövöldékben. Dédnagyapám nagy vadász volt, lehet, hogy örököltem ezt a szenvedélyt. De a férfi egyébként is a génjeiben hordozza a vadászösztönt. Én talán egy kicsit többet az átlagosnál” – mondja mosolyogva, miközben pingvinmozgással eljut egy székig, hogy megszabaduljon speciális ruhájától.
Ellőtte már egy családi ház árát
„Azért ilyen merev a nadrág és a kabát, hogy védje az ízületet és a gerincoszlopot, mert ez a légpuska 5 és fél kiló, a golyós fegyver pedig 8. Egy edzésen annyiszor veszed fel, hogy összességében tonnákat mozgatsz.”
A különleges ruhának meg is kérik az árát, félmillió forint a szett.
„Nem merem összeadni, mennyibe kerül nekem ez a sport. Egy családi ház ára mindenképp benne van már. Több ruhát elnyúztam már és fegyverem is több volt. Ez a mostani egymillió forintba kerül. Aztán lőszerből is jól fogyasztok, volt, hogy egy hét alatt ellőttem 150 ezret. És akkor a versenyek miatti utazásokat még nem említettem.”
Ahhoz, hogy ezt a pénzt előteremtse, keményen kell dolgoznia. Egy ideig szülei vállalkozásában dolgozott, de annyira maximalista volt, hogy éjjel-nappal fejlesztéseken törte a fejét, nem tudott eléggé koncentrálni az edzésekre, ezért kötöttebb munkaidejű állás után nézett. Gépészmérnökként a Zala megyei katasztrófavédelemnél helyezkedett el, ott az autók javítását szervezi, reggel 8-tól délután 4-ig. Emellett azért még mindig besegít olykor a családi vállalkozásba is. Sportra majdnem annyit szán, mint munkára.
„Napi 5-6 órát töltök kondizással, úszással, lövészettel. Muszáj ennyit edzeni. Ez igazából nem lenne megterhelő, ha mellette nem dolgoznék, de így kemény. Kora reggel indulok otthonról, késő este érkezem haza. A hétvégék pedig általában a versenyeké.”
Ráadásul szinte teljesen egyedül tanulta meg a sportot. 15 éves korában ismerte meg Kisvárdai István, edzőt, ő azonban 200 kilométerre tőle, Komáromban él, így csak kéthavonta tudott elmenni hozzá. Ez a rendszeresség kevésnek bizonyult.
„Sokszor olyan technikát gyakoroltam be, amit évekbe telt kiölni belőlem” – magyarázza, miért hiányzott az állandó tanár, miközben sorozatlövés hangja jelzi, SMS-t kapott.
Amíg Péter a telefonjával van elfoglalva, a lőteret felügyelő Máté Edit, edző méltatja Pétert:
„Eb-t, vb-t nyerni lehetetlen állandó edző nélkül. Ehhez olyan kvalitások kellenek, ami túlmutat egy sima sportolói tevékenységen.”
A sportoló drogja
Péter már nem is tartja számon sikereit, de azt tudja, az érzék önmagában kevés.
„Volt vb-arany, ezüst, bronz, világkupa, két Eb-arany. Évekkel ezelőtt körülbelül 100 érmem volt, de már rég nem számolom. Az eredményeim annak köszönhetők, hogy kitartóan küzdöttem, edzettem.”
Az éremnél is van nagyobb jutalom neki.
„Amikor nekem szólt a magyar himnusz az Európa-bajnokságon, az nagyon nagy élmény. Azért a másfél-két percért megérte a sok év munka. A himnusz a sportoló drogja. És ha az ember jól teljesít, az eufória. Ezt egy jó edzés is kiválthatja.”
Olimpiára még nem sikerült kijutnia, azt reméli, két év múlva ott lehet Rióban.
„Olimpiai bajnok akartam lenni kis korom óta. Bármiből, mert apu sokat mesélt az élsportolókról, hogy milyen különlegesek. Ennek ellenére én mindig fel voltam mentve tesiből, mert mindig lógtam, fáztam a tornateremben, nem értettem egyet a tanárokkal bemelegítési módszerekben.”
Most már a célért a hideggel is megküzd, ha kell, de csak ésszerű keretek között, első az egészség. A zalaegerszegi lőtér nem fedett, így amíg azt nem tudja megoldani, télen nem gyakorol fekvésből.
9 ezren kerestek szponzort
A tehetséges sportoló anyagi akadályairól nemrég a Facebookon is lehetett olvasni. Egy falunapi lövészbemutatón figyelt fel rá Fóris Angelika és nyomban megosztotta elkeseredettségét a közösségi oldalon. Aztán még több mint 9 ezren osztották tovább annak reményében, hogy sikerül támogatót találni Péternek és az olimpiára már nem munka mellett kell majd készülnie. Az akció inkább csak lelki támaszt hozott a sportolónak.
„Nagyon sok kedves levelet kaptam, anyagi támogatásra viszont csak ígéretet. De ahogy eddig, ezután is küzdeni fogok és az a jelmondatom, hogy előbb-utóbb úgyis nyerek.”
Fotó: Facebook
