Csakhogy nem így történt…Amikor az orvosok kiderítették, hogy a 28 éves Samantha Beavennek méhnyakrákja van, a brit asszony már 26 hetes terhes volt második gyermekével. „Egész idő alatt tudtam, hogy valami nincs rendben. Szinte folyamatosan véreztem, fájt a hasam, sőt a hátam is, de hiába mentem a terhesség elején legalább 10-szer is orvoshoz, éppen ennyiszer küldtek haza azzal, hogy ezek a tünetek az én állapotomban tökéletesen normálisak.”
A kétgyermekes fiatalasszony úgy véli, ha orvosai akkor veszik a fáradtságot, hogy alaposan megvizsgálják, még lenne esélye meggyógyulni. „Így viszont a betegséget már csak azután vették észre, hogy egy hét centiméteres daganatot hozott létre a méhnyakon. 26 hetes terhes voltam ekkor” – emlékezett vissza a Daily mail című brit lapban. „Amikor az onkológus mellém ült az ágyra, és közölte, hogy rákom van, azt hittem, elájulok. Fogalmam se volt róla, mihez kezdjek most.”
Az orvosok végül néhány héttel később úgy döntöttek, világra segítik az asszony második gyermekét, és megkezdik a méhnyakrák kezelését. „Teljes egészében el kellett távolítaniuk a méhemet, hogy megszabadíthassanak a daganattól, ezt követően kemoterápiát és sugárterápiát kaptam” – mondja, majd elárulja, ezidő alatt kislánya szintén az életéért küzdött. „Daisy alig nyomott többet egy kilónál, mikor világra jött, de szerencsére önállóan lélegzett, amit az orvosok bíztató jelnek tartottak.”
Kép forrása: Daily Mail
Három hónappal a szülés után végül anyát és lányát is hazaengedték. Samanthának azt mondták, a gyógykezelés hatására a szervezete teljesen rákmentes, és hogy élheti a megszokott életét. Az asszony boldogsága azonban nem tartott sokáig. Nem egészen két hónap múlva makacsul köhögni kezdett. Először megfázásra gyanakodott, és csak azután ment orvoshoz, hogy a köhögés hetek múlva sem csillapodott.
„Ekkor szembesítettek azzal, hogy a rákom visszatért és a tüdőmet vette célba. Az orvosom azt mondta, legfeljebb másfél évem lehet hátra. Összetörtem, és két hétig egyfolytában sírtam” – mondja, majd hozzáteszi, ezután határozott úgy, hogy nem adja fel. „Eszembe jutott Daisy, hogy milyen keményen küzdött a születése után, hogy életben maradjon. Nem adta fel. Akkor én mégis hogy tehetném meg?” Samantha azóta kislányaiért küzd, és azért, hogy minél több időt tölthessen még velük.
„Idén karácsonyra különleges meglepetéssel készülök nekik. Remélem, hogy sikerül olyan szép emlékeket gyűjteniük, amik életük végéig elkísérik majd őket.”
