Ezen a héten egy korábbi írásunk, nevezetesen egy egyiptomi ördögűzést bemutató riportunk apropóján kérdeztük meg a világvallások képviselőit az ördögűzésről.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye az ördögűzésről?
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Farkas Pál
Buddhista tanító
A buddhizmus ördögfigurája, Mára, a Kísértő, a kezdet és vég nélküli létforgatag szenvedéseinek, elhomályosodottságainak és kötöttségeinek allegorikus megszemélyesítője. Megjelenésében az érzéki világ istenségeinek legmagasabb szintjén uralkodik, mint olyan lény, aki mások teremtését is a maga javára tudja fordítani. Képes arra, hogy bizonytalanságot és félelmet keltsen, vágyat és ellenszenvet gerjesszen, otthona a tudatlanság zűrzavara, végső soron azonban nincs uralma a magasabb megvalósítás útján járók fölött, akik olyan tudatállapotokban képesek időzni, amelyről nincs sem ismerete, sem közvetlen tapasztalása.
A Buddha élettörténetének ismert fejezete a Mára seregeivel sikeresen megvívott harc megvilágosodása előtt, és Mára lányainak sikertelen kísértő próbálkozásai megvilágosodása után. De a tanítványság útját járó gyakorlóknak sincs szükségük ördögűzésre, hiszen hatalmának elvesztéséhez elégséges az, ha az átható figyelem, éber jelenlét és rendíthetetlen összeszedettség átható fényében a megkísértett felismeri és átlát rajta. Ilyenkor – ahogyan a szútrák mondják – „szomorúan és csalódottan” magától is eltakarodik, miután hiábavaló módon próbálkozott a kísértéssel. Ha pedig a világi emberek mégis a csapdájába kerülnek, a nemes gyülekezet által mindig elérhető a menekvés útja, a Buddha tanításai alapján megvalósítható nemes nyolcas út, azaz a magasrendű erények, összeszedettség és bölcsesség kifejlesztésének útja, melynek végigjárásával megnyílik a szabadulás kapuja.
Buddha és Mára, a kísértő. Forrás: youtube
Nagypál Szabolcs
Római katolikus teológus
Az ördögűzés hátterében két vallási hozzáállás áll. Az egyik az, hogy a világban két erő vívja a küzdelmét, a jó és a rossz – noha a kereszténység szerint a kettő nem azonos létszinten helyezkedik el, mert Isten, mivel Ő Maga a jóság, a jó oldalán áll.
A rossz nyilvánvaló jelenségét a világban az ördög alakjában személyesíti meg a krisztusi gondolat: és különösen is a XX. század népirtásai azt támasztják alá, hogy a valamiféle hatóerő vagy a jónak a hiánya értelmében fölfogott gonosz nem volna képes ilyen hatékonyan és sikeresen érvényesíteni az akaratát.
A másik vallási meglátás az, hogy a betegséggel és fogyatékossággal minden egyes emberi vonatkozásrendszerben érdemes fölvenni a harcot, vagyis a valódi gyógyuláshoz nemcsak a testi, hanem éppen annyira a lelki, valamint a szellemi vagy a lelkiségi megjavítás is hozzájárul, egyfajta egészlegességében igyekezve megragadni az egészségre vágyó embert.
Az orvostudomány és a lélektan elért eredményeit és a kidolgozott módszereit tehát nem megtagadva, hanem azokat kiegészítve, Jézus Krisztus nevében és a példáját követve, a tanítványai az imádsággal gyógyításra és a gonosz kiűzésére is kísérletet tesznek, szigorúan szabályozott eljárások keretében.
Az előírások pontos betartása a szertartások során azért fontos, hogy a módszer valóban Jézus Krisztus és az Egyház akarata szerint menjen végbe, és ne csússzék valamiféle elhajlásba, eretnekségbe; illetve hogy ne kérkedés, csodaszer, vagy a tudomány eredményeinek a megtagadása álljon a hátterében.
Jézus Krisztus gyógyító, üdvözítő műve ugyanis más metaforák mellett a sátán legyőzésének harcaként is fölfogható; márpedig ebbe Krisztus vezetésével minden keresztény ember is bekapcsolódhatik, és be is kell kapcsolódnia. Amikor tehát ördögűzésre kerül sor, az Egyház e sajátos gyógyító szolgálatában veszünk részt, Jézus Krisztus útmutatása és személyes életpéldája szerint.
Krisztus megkísértése. 12. századi mozaik a Szent Márk Bazilikában, Velencében. Forrás: wikipédia
Dr. Shubail Mohamed Eisa
Muszlim hitoktató
Az iszlám tanítása szerint létezik az emberek és az angyalok világa mellett egy további, értelmes lények lakta világ is, de e teremtményeket eredeti formájukban az emberi szem képtelen látni. Innen kapták a „dzsinn” nevet, hiszen el vannak rejtőzve a szemek elől.
A két világ, az emberé és a dzsinneké, párhuzamosan él egymás mellet. Képességeik miatt a dzsinnek látnak minket, de mi nem látjuk őket. A dzsinnek között vannak olyanok is, akik az emberrel élnek, ismerik a szokásait és utánozni is tudják őt (pl. a beszédhangját), de sem ártani, sem használni nem tudnak az embernek.
Isten az embert választotta helytartóvá a földön, de sajnos vannak olyan emberek, akik a dzsinnekhez esedeznek és tőlük kérnek segítséget. Erről a Korán azt mondja: „Akadtak férfiak az emberek között, akik menedéket kerestek dzsinnekhez tartozó férfiaknál, és csak növelték az esztelenségüket.” (Korán 72:6).
Az emberek által tapasztalt hirtelen megjelenő, majd nyom nélkül elmúló rosszullétek lehetnek szervi eredetűek, és lehetnek pszichés eredetűek is. A szervi eredetűek hátterében többnyire vagy a szív betegsége (pl.: ritmuszavarok), vagy az agy betegsége (pl.: epilepszia) áll. Ezek közös jellemzője, hogy a rosszullét időpontjában megfelelő vizsgáló műszerekkel többnyire kimutatható eltéréssel járnak. A pszichés eredetű rosszullétek alatt a műszerek eltérést nem mutatnak, azonban az előbbiekhez hasonlóan a beteg ugyanúgy szenved tőlük.
Az iszlám vallás szerint a dzsinnek képesek az ember pszichés egyensúlyát felborítani, szomorúságot, lehangoltságot, fásultságot sugallni, de valódi ártalmat nem tudnak okozni. A legjobb védekezés ilyenkor és mindenkor Isten oltalmának kérése, az ima, a Korán recitálása, illetve általánosságban a vallás rendszeres és Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanításainak megfelelő gyakorlása.
Gandharviká Prema Deví Dászí (Szilaj Péterné)
Vaisnava (Krsna hívő) lelkész
Vannak olyan emberek, akik azt tapasztalják, hogy időnként valamiféle láthatatlan élőlény zaklatja őket. Ennek néha van alapja, máskor nincs, de a jelenség visszatérő volta arra enged következtetni, hogy nem minden látható, ami létezik.
Ha viszont nem csupán a saját logikámra és tapasztalataimra kívánok építeni, akkor egy hiteles forráshoz, valamilyen szent irathoz fordulok segítségért, ami egy, az emberénél magasabb szférából származó tudás tárháza. Ilyen írások például a Védák könyvei, melyek egyfajta használati útmutatóul szolgálnak az evilági boldogulás tekintetében, legyen szó akár egészségmegőrzésről, akár olyan bántalmakról, mint például a „sátáni, vagy ördögi zaklatások”.
Egy korábbi cikkben esett már szó a szellemekről, melyben utaltunk rá, hogy a szellem a Védák szerint olyan lélek, akinek a teste anyagi szemek számára nem érzékelhető fizikai anyagokból áll. A szellem viszont durva fizikai test hiányában is vágyik az evilági élvezetekre, amikre nem képes szert tenni, emiatt pedig örökké frusztrált. Bosszúságában sokszor zavart kelt a környezetében, áldozatokat szemel ki magának, akiket zaklathat. Az „ördögűzés” a Védák szemüvegén keresztül tulajdonképpen az e szellemektől való megszabadulás módszerét jelenti, ami vallásonként eltérő metódus lehet.
Az ősi védikus kultúrában például a finom szintű energiákat hangvibráció keltésével lehetett irányítani, ezért a védikus irodalom számtalan kedvező és gyógyító mantra leírását tartalmazza. A tradíció szerint azonban a mantrákat csak arra képesített mesterek és tanítványaik tudják hatásosan alkalmazni, és ezek a módszerek a lelki tisztaság csökkenő szintje miatt a mai napra már sokat veszítettek erejükből. A Krisna-hívők által követett Védák a mai korszakra egyetlen mindenre hatásos mantra használatát javasolják, mely Isten neveiből – a Haré, a Krisna és a Ráma szavakból – áll, és képes semlegesíteni a hibákat, a zavart, vagy akár távol tartani az olykor gonosz szellemeket.
Krisna hívők. Fotó: Europress
Verő Tamás
Rabbi
Hagyományainkban nem ismert ördögűzés szertartás! A Misna és a Talmud legkorábbi bejegyzései azt mutatják, hogy a sátán csak igen kis szerepet játszott a zsidó teológiában. A zsidó vallás később átvette a népszerű közel-keleti (perzsa eredetű) nézeteket a sátánról és nagyobb szerepet tulajdonított neki. Minél később íródott egy rabbinikus mű, annál több említés esik benne a sátánról és az általa megszálltakról. Például a kígyó a klasszikus zsidó vallás szerint a szó szoros értelmében csak kígyó volt, míg a későbbi zsidó teológiában a gonosz által megszállt lény lett, hiszen a bűnbeesés történetében beszélt, pedig a kígyó erre nem képes önmagától. (A Midrás már odáig megy, hogy a kígyó, mielőtt megátkozták, felegyenesedve járt és tudott beszélni.) Az i. sz. 450 körül íródott Palesztinai Talmud még igen tartózkodó a sátánnal kapcsolatban. A Babilóniai Talmud szerint (Bava Batra 16a) a jécer hára (a gonosz hajlam), a halál angyala és a sátán azonosak. A későbbi rabbinikus irodalom jó néhány művében és sok rabbi szerint a sátán minden gonoszság megtestesítője, és minden erejét az ember elpusztítására fordítja. Egyes rabbik úgy gondolták, hogy sátán a jelenben is ugyanolyan aktívan tevékenykedik, mint a múltban, amikor ő volt Izsák feláldoztatása, Ézsau csalása, Mózes halála, Dávid Betsévával való paráználkodása, Vasti királynő halála és a zsidóellenes háborúk előmozdítója, de mindezek mellett szertartást, ördögűzési összejövetelt nem tartunk, és a hagyományainkban a gonoszságot, mindenkinek saját magának kell legyőzze, mindenkinek egyedül kell megküzdenie a rosszasággal. És azt hogy ez sikeres volt-e vagy sem, azt majd az Örökkévaló mérlegeli, és eldönti. Mi az Istenhez fordulhatunk imáinkkal, hogy adjon erőt a harcunkhoz a gonoszság, a bűn elleni tevékenykedésünkhöz.
Kígyó ábrázolás. Forrás: Thinkstock