Élet-Stílus

Ezek az elváltozások jelzik a krónikus fáradtságot

Három elváltozást találtak a Stanford Egyetem kutatói az úgynevezett krónikus fáradtság szindrómában szenvedők agyában.

“A krónikus fáradtság szindróma (angolul rövidítve CFS) definíciója szerint extrém fáradtság, amely pihenésre, ágynyugalomra nem enyhül, fizikai és mentális aktivitás hatására viszont súlyosbodik” – írta korábban a HáziPatika.com szakértője, Dr. Boros Szilvia.

A rejtélyes kór tanulmányozásakor most nagy lépést tettek előre amerikai agykutatók, amiről a német Spiegel Online számolt be. A krónikus fáradtság szindróma által érintettek akár hónapokon át is kimerültek lehetnek, az alvás sem pihenteti őket. Eddig azonban megbízható diagnózist nehezen állítottak fel a specialisták. Agykutatók újabb megfigyelései ugyanakkor most áttörést hozhatnak. Így olyan emberek, akik eddig esetleg hiába kerestek megoldást, végre enyhet találhatnak, mert legalább könnyebben azonosítani lehet a problémájukat. 

A CFS-ben szenvedőket ugyanis most már fiziológiai elváltozások alapján is diagnosztizálhatják. A Stanford University School of Medicine kutatócsoportja minderről a Radiology című szaklapban tett közzé tanulmányt. A Michael Zeineh irányította kutatók 15 beteg és 14 egészséges embert vizsgáltak meg, többek között magspin-tomográffal.


Kép forrása: Thinkstock 

A CFS-szindrómában szenvedők agya három specifikus elváltozást mutat. Egyrészt kevesebb a fehérállományuk, mint az egészséges embereké. A fehérállomány elsősorban mielinhüvelyes idegrostokból áll (ezért is fehér a színe), amely a különböző agyi régiókat köti össze. A kisebb fehérállomány nem lepte meg a kutatókat, Zeineh szerint ugyanis már korábban feltételezték, hogy a kimerültségi szindróma valamiféle krónikus gyulladásos reakcióval függ össze, amely kihat a fehérállományra is.

A második eltérés már jobban meglepte a kutatókat. Az úgynevezett “diffúzió súlyozott magspin-tomográfia” révén (ez a vízmolekulák mozgásának kimutatására alkalmas módszer) a jobb agyféltekében specifikus elváltozásokat találtak. Egy idegköteg, a Fasciculus arcuatus, azaz az “ívelt rostköteg” – amely a homloklebenyt és a halántéklebenyt köti össze -, feltűnő jellegzetességeket mutatott, legalábbis a jobbkezeseknél. Ráadásul az elváltozás mértéke és a betegség súlyossága összefüggött egymással. (Ám, hogy ez pontosan milyen okokra vezethető vissza, egyelőre nem tisztázott.)

Kíváncsi a harmadik elváltozásra is? Olvassa el a folytatást a Házipatika oldalán!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik