Kezdetben volt a simaság kora, amikor minden férfiembernek nagy vesződséget jelentett, hogy arcszőrzete erejétől és energiájától függetlenül a nap minden pillanatában olyan arccal járjon a világban, mintha abban a pillanatban fordult volna el a fürdőszobatükörtől.
A világháború előtt persze minden más volt: az arisztokráciától a hadseregen át a paraszti kultúráig minden férfi éke és büszkesége volt a kackiás bajusz vagy a tekintélyes szakáll, aztán teret nyertek a borotvák, a borosta egyenlő lett az ápolatlansággal, a szakáll meg a lázadással, vagy az elvont művészi(eskedő) csodabogársággal, a bajusz meg a tűrt, sokszor megmosolygott kategóriába tartozott.
Aztán a keleti blokk szétesése után az egész világban szétterjedő szabadságélmény mindent megváltoztatott. Divatba jött az öntörvényű, kemény, borostás macsó, majd ahogy egyre inkább eluralkodott az individualizmus, a férfiak elkezdték arcszőrzetükkel hangsúlyozni az egyéniségüket.
Az igazi robbanást aztán valamikor a kétezres évek végén indították a hipszterek. Ők azok a trenddiktáló, nagyvárosi, fiatal szubkultúra képviselői, akiknek a legjobban lehet eladni például a vastag keretes szemüvegeket, a bio-organikus-kézműves gasztronómiát, a városi bringázást, meg Steve Jobs almáit, és nem utolsó sorban azt is nekik köszönhetjük, hogy az arcszőrzet újra menő.
A hipsterek világában, vagyis egy idő után trendi világban szinte meztelennek érzi magát a sima arcbőrű férfi (férfi az olyan egyáltalán?), a legmegfelelőbb viselet a sűrű, teljes szakáll, vagy a két háború közti időket idéző, valószerűtlen „ironikus bajusz”.
A férfiak pedig mindig férfiak maradnak: ha a többségnek már van arcszőre, akkor el kell dönteni, hogy kié a legmenőbb. Igen, a szakállaknak és bajuszoknak is van világbajnoksága, hogy még keményebb legyen a verseny, rögtön kettő. A két szervezőgárda pedig, ahogy jó konkurensekhez illik, ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol csak tudnak. Mondhatni sűrűn összeakasztják a bajszukat.
A rivalizálás miatt a hétvégén Portland-ben szervezett arcszőrvébé sem ment le zavartalanul, de azért a végére sikerült mind a tizennyolc kategóriában bajnokot avatni. A verseny természetesen nem objektív, vagyis nem a méret a lényeg, a zsűri a stílust, az egyediséget, és azt díjazza, hogy az arcdísz hogyan illeszkedik viselője egyéniségéhez.
Három fő kategória van: bajusz, részleges-, és teljes szakáll, ezeken belül pedig olyan alkategóriák vannak, mint a natúr, az angol, az imperiál, vagy a freestyle. Jó hír, hogy hírünk van a világban, akkor is, ha nincs díjazottunk, létezik ugyanis a „magyar bajusz” kategória, vagyis a „hungarian moustache”. A leírás szerint a magyar nagy, és terebélyes bajusz, mely a felsőajak közepétől indul, majd a szájszélektől maximum másfél centi távolságra elkezd fölfelé nőni. Az idei bajnok ebben a műfajban az amerikai Gordie Blair lett.
Az egyébként egy szépségversenyre hasonlító megmérettetésen idén több mint 300 férfi vett részt, akik a világ tíz országát és huszonkilenc amerikai államot képviseltek. Mivel, ahogy korábban volt róla szó, a zsűri leginkább az összképet értékeli, a legtöbben őrült jelmezekbe bújnak, vagy legalábbis meghökkentő kiegészítőket, sapkákat, kalapokat hordanak.
A világbajnokságok végeredménye egyelőre csak annyira hivatalos, amennyire az egyik világszervezet elismeri a másikat, de jövőben van némi kilátás a megegyezésre. Úgy tűnik, lassan a szakáll és bajusz szervezetek vezetőinek is elegük lesz rengeteg botrányból és a megegyezésre törekszenek. Addig viszont, amíg tető alá hozzák az egyetlen, eredeti, és mindennél hivatalosabb arcszőr-világbajnokságot, van idő a felkészülésre. Uraim! Ideje átgondolni a borotválkozást, és megmutatni a világnak, hogy mégiscsak mi tudjuk megalkotni a legszebb magyar bajuszt.
Fotó: Craig Mitchelldyer/AP Images for Just for Men
A világbajnokság legjobbjainak galirájáért kattintson IDE!
Bár trendinek koránt sem mondható, némileg a magyar közéletben is jelen van az arcszőrzet. Ha kategóriától függeltenül megversenyeztetnénk őket, ön szerint ki vinné el a nagydíjat?
