Aznap este, amikor a yonkersi rendőrkapitányságra befutott Mahmoud Hamideh kétségbeesett telefonhívása, épp Joseph Barca rendőrőrmester volt szolgálatban. Még most is pontosan emlékszik rá, hogy hadart az édesapa, miközben próbálta elmondani, hogy a kislánya légzése egyik pillanatról a másikra leállt. Pedig ennek már több mint húsz éve: 1993. december 28-án történt.
Az őrmester miután értesítette a mentőket, a helyszínre sietett, ahol ott találta a halálra vált édesapát, kezében két hónapos kislányának látszólag élettelen testével. Barca nem várt a mentőkre, azonnal megkezdte a kislány újraélesztését, és bár sokáig úgy tűnt, későn érkezett, végül sikerült megmentenie a gyerek életét. Ez a kislány, Shammarah Hamideh, tavaly töltötte be a huszadik életévét. Ápolónőnek készül, és egy hét múlva férjhez megy.
“Olyan, mintha két apám lenne”
Kép forrása: Journal News
Magától értetődő volt, hogy élete egyik legnagyobb eseményére azt a férfit is elhívja, akinek akkor, 20 éve, az életét köszönhette. „Szinte minden hónapban beszélünk, imádom őt. Az elmúlt húsz évben egyszer sem felejtett el felköszönteni a szülinapomon, mindig küld egy lapot” – mondta az amerikai Journal Newsnak a lány, aki azt is elárulta, néha úgy érzi, mintha két édesapja lenne.
Az újság megszólaltatta Barcát is, aki elmondta, sosem tudta elfelejteni azt az éjszakát. „Az elején valahányszor becsuktam a szemem, láttam magam előtt a kislány élettelen testét. Újra és újra átéltem az eseményeket: ahogy elkértem őt az apjától, ahogy megkezdtem az újraélesztést, a sokkot, ahogy rádöbbenek, a levegő nem jut el a kicsi tüdejéig” – mondta a férfi, aki ezután megfordította a kislányt, majd háromszor-négyszer erősen a hátára ütött.
„Miután a torkából távozott a váladék, újra lélegeztetni kezdtem, majd két ujjal megkezdtem a szívmasszázst. Nem sokkal később a mentők is megérkeztek, ők szállítottak minket kórházba. De az autóban Shammarah már magától lélegzett.” Amikor az apa beért a kórházba, végül az őrmester mondta el neki a jó hírt: „Megkérdeztem tőle, hogy hallja-e a gyereksírást? No – mondtam – ez a maga gyereke. Erre sírni kezdett. Sosem felejtem el.”
