Bár az eset óta már több mint húsz év telt, Mashid Rezai mégis pontosan emlékszik a tragikus eseményekre. A tűzre, a verésre, amit apjától kapott az eset után, a fájdalomra és a kétségbeesésre. Nem csoda, hogy eszébe sem jut, hogy visszatérjen szülőhazájába, Iránba. Több mint két évtizede él Nagy-Britanniában, a családjára pedig nem kíváncsi: mint mondja, azt hitte szeretik őt, ám mikor a leginkább szüksége lett volna rájuk, hátat fordítottak neki.
Noha a 25 évvel ezelőtt események most is épp úgy fájnak neki, úgy döntött, az egész világgal megosztja történetét, mert bízik benne, ezzel segíthet azoknak a fiatal lányoknak, akik most ugyanazon mennek keresztül, amin neki kellett. Mindössze 11 éves volt, amikor egy nap erőszakos édesapja azzal állított haza, hogy férjhez adja őt. A megszeppent kislány édesanyjától kérdezte meg, ki a jövendőbelije: „Elmondta, hogy egy 35 éves, kétgyermekes apa a kiválasztott. Megrémültem.”
A kép illusztráció
Kép forrása: Europress
Ezután többször megszökött, de mindig hazatért. Legutoljára azért, mert az erdőbe menekült és félt, hogy vadállatok támadnak rá. „A szüleim azt hitték, azért jöttem haza, mert legbelül beleegyeztem a dologba, de nem így volt. Az esküvő napján, amikor az egész család készülődni kezdett rájöttem, hogy nincs menekvés.” Mashid végül barátnője példáját követve paraffint locsolt szét a ruháján, és végső kétségbeesésében meggyújtotta.
Súlyos égési sérüléseket szenvedett, több hétig intenzív osztályon volt, de élt. „Az apám csak egyszer jött be hozzám, akkor is azért, hogy megverjen, mert szerinte szégyent hoztam a családra. Még anyám is ellen fordult, emlékszem, ő az arcomat ütötte” – mondja Mashid, aki a kórház után ismét hazaköltözött. „Egyik este aztán kihallgattam a szüleimet, akik épp azt tervezték, hogy megöletnek. Mivel a „vőlegényem” csúnyának talált a hegek miatt és elállt a házassági szándékától, nem voltam már hasznukra.”
A kislány az éj leple alatt végleg megszökött: pénzt lopott szüleitől, majd Teheránba menekült, ahol egy jószívű orvos vette pártfogásába. Neki köszönhetően került Nagy-Britanniába is, ahol azóta nyugodt élete van. „Tanulhatok, dolgozhatok, mindezt úgy, hogy senki nem köp le, senki nem próbál megkövezni, vagy épp megölni a sebhelyeim miatt” – mondja, majd hozzáteszi, ha befejezi az iskolát tevékenyen is segíteni szeretné a hozzá hasonló sorsú lányokat.
