Keserű titkokat, visszafordíthatatlan, fájdalmas hibákat nem könnyű megosztani. Különösen nem vadidegenekkel. Pedig abortusz előtt ez elkerülhetetlen. A műtétre az kap engedélyt, akinek egyértelműen indokolt a beavatkozás: egészségügyi okból vagy nemi erőszak esetén, illetve súlyos válsághelyzetben. Erre gyakorlatilag bárki hivatkozhat, de meg kell jelenni a Családvédelmi Szolgálatnál két kötelező tanácsadáson.
Az első tanácsadáson – a törvény szerint – a gyermekvállalással járó támogatásokról, az örökbeadásról, a magzat fejlődéséről, valamint az abortusz egészségügyi és lelki kockázatairól kell tájékoztatnia a védőnőnek az abortuszt fontolgató nőt. Vagyis nyilvánvaló a cél: lebeszélni őt a terhességmegszakításról.
Minimum három nap gondolkodási idő után a második fordulóban az abortusz módjáról és helyéről, a fogamzásgátlásról, valamint az abortusz utáni segítségnyújtásról kellene tájékoztatni a pácienseket.
Dr. Rákóczi István, szülész nőgyógyász Az abortusz című könyvében így írja le a védőnők munkáját: „feladatuk nem a döntés, a beavatkozás, az ítélkezés, és még csak nem is a lebeszélés vagy a rábeszélés. (…) A bizonytalanokat hozzásegíthetik a felelős döntéshez, megnyugtatják, és segíthetnek az adminisztráció elintézésében. Az igazi tanácsadás célja, hogy segítsen a hozzáfordulókkal megértetni saját érzéseiket és útmutatást adni ahhoz, hogy a kialakult helyzetet megértsék.”
Csakhogy a Patent Egyesület szerint ilyenből kevés van. Abortusz előtti tanácsadáson átesett nőket kérdeztek és alig találkoztak ideális tájékoztatással.
Bántó körülmények
A 100 nő interjúja alapján készült felmérés rámutatott sok-sok hibára, ami tovább nehezítette az egyébként is válságban lévő nő helyzetét.
Gyakori, hogy a tanácsadás ugyanott van, ahol a terhesgondozás, vagyis egymás mellett várakoznak az abortuszra és a szülésre készülő nők. A megszakítás mellett döntőknek ez lelkileg megterhelő. Többen panaszkodtak arra is, hogy a rendelőkből kiszűrődik a hang, aki kint van, az is végighallgathatja, amiről bent beszélnek.
Sokan panaszkodtak arra is, hogy a tanácsadókban, illetve a várókban mosolygó terhes anyukák képeit, kisbabák képeit kell nézniük.
Többeket megviselt, hogy a magzat fejlődésének bemutatásához a védőnők szemléltető eszközöket, ábrákat, maketteket használtak. A legkirívóbb eset az volt,amikor egy 9 hónapos magzat képével próbáltak nyomást gyakorolni az abortuszra készülő nőre.
„Szerintem azokat a képeket is azért mutogatta a magzat fejlődéséről, hogy hasson rám, hátha meggondolom magam.”
Fájó szavak
A Patent Egyesületnek nyilatkozó nők különösen bántónak érezték a nyomásgyakorlást, amikor a védőnő gyilkosságot emlegetett:
„…azt mondta, hogy az abortusz során megölik a babát, meg, hogy ha az elsőt nem tartom meg, utána lehet, hogy nehezebben fogok teherbe esni”
Volt ahol így próbálták „jobb belátásra bírni” a nőt: „Saját lelkiismeretével ön számol el.”
Mondott védőnő olyat is meggyőzésként, hogy „már dobog a kis szíve”. A Patent szerint ez túlmegy a hivatalos hangnemen, mint ahogy az az érvelés is, hogy „ Anyának lenni csodálatos dolog.” Az egyesület azt is sérelmezi, hogy a magzatot sokszor babának, gyereknek nevezik.
Riogatták meddősséggel is a terhességmegszakítás előtt álló nőket. Az egyesület azonban kutatásokra hivatkozva azt állítja: időben végzett abortusz nem befolyásolja a későbbi terhességet. Még azt is említik, hogy normál szülésbe sokkal többen belehalnak, mint abortuszba.
A Patent szerint az abortusz utáni lelki zavar is tévhit, a legtöbb nőnek nem okoz pszichés megbetegedést, életre szóló lelki traumát a tehességmegszakítás.
Minek?
Az egyesület úgy tudja: elenyésző azok száma, akik meggondolják magukat, miután beszélgettek a védőnővel. Vagyis hatástalan ez az eljárás.
A felmérésben résztvevő nők is értelmetlennek tartják ezt a herce-hurcát:
„Nem értem, hogy mi szükség van erre az egészre. Akkor sem fogom meggondolni magam, ha ötször visszarángatnak, nyilván jó okom van rá, hogy így döntöttem.”
„Borzasztó volt. Nagyon nehéz döntés ez és az még külön nagyon kínos, hogy egy vadidegen emberrel is beszélnem kell róla. Nem jókedvemből döntöttem így.”
Az egyesület elkészítette ajánlásait, de azt mondják, ennek a kormánynak hiába is küldenék, kivárják a jobb környezetet.
És hogy a valóban dilemmázó nők, hova fordulhatnak segítségért? Nehéz megmondani. Két éve egy kolléganőnk tesztelte a lehetőségeket. Ijesztően, szinte csak szélsőséges tapasztalatait itt olvashatja.
