„Egész életemben gyűlöltem a lapos mellkasomat” – mondja az 51 éves Kim Brockhurst, aki hosszú évek óta gyűjtötte a pénzt, hogy egyszer végre a plasztikai sebész kése alá fekhessen. „Nem gigantikus mellekről álmodtam, hanem rendes, formás cicikről, melyeket büszkén viselhetek.”
A középkorú brit asszony végül 2004-ben szánta rá magát a műtétre, közvetlenül azután, hogy férje bejelentette, elválik tőle egy másik nő miatt. „Teljesen összetörtem: értéktelennek, csúnyának és elhasználtnak éreztem magam, és hetekig ki se akartam mozdulni a házból. Nem sokkal később azonban vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, újra kezdem az életem, lehetőleg egy új külsővel.”
Kép forrása: Daily Mail
Az asszony ezután kivette a félretett pénzét, és bejelentkezett egy plasztikai sebészhez, aki 4 ezer fontért vállalta is a mellnagyobbítást. „Két számmal nagyobb melleket kértem tőle, mire azt válaszolta, nem probléma.” Csakhogy, a műtét után rögtön kiderült, hogy mindkettőjüknek más elképzelései vannak a „két mérettel nagyobb” mellekről. Kim jóval nagyobb melleket kapott, mint azt előzetesen megbeszélték orvosával, és rengeteg időbe telt, mire megtanult együtt élni az új mellekkel.
„De nem is ez volt a legnagyobb baj” – meséli. Alig néhány év múlva azt vette észre, hogy a mellei eldeformálódtak. Gyorsan orvoshoz sietett, ahol kiderült, a beültetett implantátum ereszteni kezdte a szilikont. Hiába szerette volna azonnal megműttetni magát, a társadalombiztosítása csupán a rekonstrukciót fizette volna, Kim pedig szeretett volna megszabadulni a hibás implantátumoktól, és egy újat – lehetőleg egy kisebbet – beültetni.
Erre 2013-ig kellett várnia, amikor vállalta, hogy egy tévéműsor keretében fekszik kés alá. Mint mondja az új melleivel most boldog: ezek ugyanis pontosan akkora méretűek, amilyeneket eredetileg is akart. “Csak az az egy zavar, hogy tudom, éveken keresztül olyan implantátummal éltem, ami veszélyes anyagot juttatott a szervezetembe” – mondja, majd hozzáteszi, már sajnálja, hogy azt hitte, a nagyobb dekoltázs lesz a boldogsága kulcsa.
